Igazából tudtam, hogy váltanom kellene országot
Ehelyett ott rohadtam szinte minden magyar tévécsatornánál.
Miért gondoltuk, hogy abban az újságban elfér majd egymás mellett Eörsi és Csurka, Esterházy és Csoóri, Bayer Zsolt és Szénási Sanyi?
„Miért jut eszünkbe erről, hogy a 168 Óra című rádiómagazin minden emlékezetes évfordulóján Kovács Kati számát forgattuk le a műsor végén: »Most kéne abbahagyni, elfutni, elrohanni...«?
Csak tréfa volt. Akkor. Most meg a fele se az.
Habár...
Habár miért kellene összecsuklani? Miért ne lehetne bizakodni? Miért ne hinnénk – ha tetszik, komolyan, ha tetszik, naivan –, hogy akár igazuk is lehet azoknak, akik szerint a választási megrázkódtatás után, ha csillapodni kezd a láz, új arcok, új eszmék, netán új pártok tűnnek majd fel a magyar politikai közéletben?
Miért ne hinnénk, hogy egyszer csak – meglehet, évek múlva – lassan elkezdődhet egy polgári demokratikus átalakulás?
Miért tagadnánk, hogy szeretnénk annak is hírhozója lenni? Részese és krónikása egy kiegyensúlyozottabb, toleránsabb, jókedvű átmenetnek.
Miért ne venné most kölcsön egy kritikus ellenzéki újság a kormányfő kevély, egyetlen szóból álló programját: »folytatjuk«?”