A Civil Összefogás Fórum jelentősége a kampányban

„Először is azt emelném ki, hogy a modern parlamenti demokráciák történetében kevés példát találunk arra a tevékenységre, amit a CÖF folytatott Magyarországon 2012 őszétől kezdve. Civil szervezetek persze itt is, ott is hallatják a hangjukat a kampány időszakában is, ám szerepük marginális, döntően és elsősorban a politikai pártok azok, amelyek ilyenkor vitatkoznak, érvelnek, ígérnek, nagygyűléseket tartanak, ütköznek egymással a nyilvános tereken és a médiumokban, stb., stb.

A CÖF azonban korántsem marginális szerepet játszott, hanem erőteljesen befolyásolta a közhangulatot és a közvélekedést, különösen a tájékoztató, felvilágosító plakátjaikkal, sajtótájékoztatóikkal, médiában való gyakori megszólalásaikkal, illetve azzal az országjárással, amelynek során mintegy száz helyszínen száz előadást (!), illetve konzultációt tartottak az aktivistáink, határon innen és határon túl. S tette mindezt egy civil szervezet egy olyan országban, ahol a civil társadalom kiépítése még bizony a kezdeteknél tart!

Sokan persze támadták és kritizálták a CÖF ilyetén fellépését, mondván, hogy a civileknek nincs helyük a választási kampányban, ha nem pártként működnek, akkor fogják be a szájukat és hallgassanak. De tisztelettel hadd kérdezzem meg: egészen biztos, hogy a demokrácia legfontosabb pillanatában, az állampolgárok választásakor, illetve az azt megelőző hónapokban hallgatnia kell az állampolgárok civil szervezeteinek? Nem az lenne éppen a természetes, hogy a civilek a civileket tájékoztatják, felkeresik, konzultálnak velük, illetve civilek a civileknek segítenek abban, hogy helyes döntést hozzanak a választás napján? Nem az a helyes, hogy plakátokon, előadások során, sajtótájékoztatókon és más formákban emlékeztetjük a választókat a politikai szereplők, kormányok és pártok elmúlt években, évtizedekben elvégzett tevékenységére, már csak azért is, mert az emberi elme természetes feledékenysége folytán a választók már két-három évvel korábbi politikusi megnyilatkozásokra, kormányzati lépésekre stb. sem emlékeznek igazán? Nem hasznos ez valójában, nem lehetne ez egyfajta hungarikum, amiből akár külföldön is példát meríthetnének?”