Keszonbetegség

„A felszínre való visszatérésig a keszonban viharos gyorsasággal alakulnak vissza az annyira ismerős feudális viszonyok, ezúttal nem sarló-kalapácsos, hanem nemzeti színű zászlóba csomagolva. De a figurák ugyanazok. Az állampárt propagandarészlege jó munkát végez; betartja azt az alapszabályt, hogy a nyereség egy jelentékeny hányadát az eredmények reklámozására kell fordítani. Apparátusa ma már nemcsak egyestés, hanem többéves filmek vetítésére is képes, s a rendeletileg kijelölt, új tőkésosztály térfoglalását a nemzet felemelkedéseként tudja eladni a nézőknek.

Az államvezérelt gazdaság Achilles-sarka, hogy magánberuházások híján a gazdaság jövőjét meghatározó döntések állami hivatalnokok kezébe kerülnek, akiknek sem felelősségük, sem közvetlen érdekeltségük nincs a döntésekben. Paks 2 jó példája ennek a folyamatnak. Ebben az országban a gazdaság számos szektorában egy-két évtizedig lasszóval sem lehet majd fogni olyan beruházókat, akik a saját pénzüket kockáztatnák. S ahogy az a múlt század harmincas vagy hetvenes-nyolcvanas éveiben történt, az erózió jeleit jobb híján egyre hangosabb és még inkább központosított propaganda próbálja meg elfedni.

Az új, egy szólistára koreografált közjogi és választási rendszer garantálja: a valósággal való, elkerülhetetlen találkozóra minden bizonnyal a parlamenten kívül kerül majd sor. Jól tesszük, ha tartunk egy sisakot az előszobaszekrényben.”