A díva bőrében

„Ausztria jelentős része ünnepli az új »császárnőt«, a konzervatív agrárminiszter is lelkendezik, hogy a mi Wurstunk a legjobb. A nyugati sajtó a tolerancia, a másság elfogadásának diadalát látja az elsöprő koppenhágai sikerben. Mások viszont azzal jönnek, hogy 150 éve a vásárokban mutogattak pénzért elefántembereket, szakállas nőket és más rémisztő figurákat. Oroszországban a hanyatló és elfajzott Európa, a »Meleg Európa« ékes bizonyítékát látják benne. A homofóbia elleni küzdelem vezéralakjának kikiáltott Frau Wurstból így lett az új hidegháború szereplője.

Tegyük hozzá, az Eurovíziós Dalfesztivál már rég nem a popzenéről szól. Ott van benne a politika is. Ha valóban a műfaji kvalitás számítana, akkor 1974-ben az Abba és a Waterloo sikerét követően abba kellett volna hagyni. Itt már jó ideje országimázsok, karakterek és életstílusok versenyeznek. Százötven éve Európa lakosságának jelentős részét megrémítette a szakállas nő. 2014-ben viszont elvarázsolta. Lehet, hogy Conchita Wurst egy tökéletesen megtervezett médiahekk, az üzenet valahol mégis a nyitottságról és a szeretetről szól.

A bécsi Kurier kommentárjában azt írta: Európa dívájából nem kell hőst faragni. De érdemes elgondolkodni azon, hogy egy ország mit mutat magáról. A Parlamentben lejátszódott méltatlan jelenetek után nekünk, magyaroknak is. Különösen, hogy szombaton még tíz pontot adtunk neki.”