Tükör által, homályosan?

„Most akkor ez mire is volt jó nekünk?

A válasz: Tükörnek. Az elején, közben és a végén is elmondtuk: mi itt a Somlón egymás borát isszuk, és szeretjük. Jó kereskedőként mindenki borát jól el tudjuk adni, nincs tehát se közönség- se helyi borásztársadalmi hiteles visszajelzés arról, hogy országos és nemzetközi viszonylatban hol tartunk.

Miért csak új borokat vittünk?

A kiforrott, régen piacon lévő Somlói borokat a borszakma jól ismeri, és ismeri a régi arcokat is. A Somló ugyanakkor generációt vált éppen: szükségesnek éreztük, hogy az általunk megismert, fesztiválokra még nem járó új borászok is kaphassanak nyilvánosságot, és ami még fontosabb: hiteles visszajelzést.

Miért nem előválogattunk?

Mert hiszünk és bízunk a borászainkban. Ezen túl pedig nálunk egyetlen válogató létezik: a vevőink.

Na de mégis, nem kellett volna inkább a legjobb borokat vinni, mint a még kiforratlan, friss évjáratokat?

Hiszünk és bízunk a magyar borszakértő társadalomban, hogy az előre megadott információk alapján a borokat a helyükön kezelték. Mindenkit meghívtunk ugyanakkor a Somlóra: itt van még másik 123 tétel a boltban. Azokat is meg szabad kóstolni.

Mit szólnak mindehhez a borászok?

Tisztességgel, őszintén és méltósággal álltak a rendezvény mögé előtte, és utána is. Bár nem számított senki ennyire rossz véleményekre, de az erre adott reakciók is kiszámíthatóak voltak, ki-ki vérmérséklete szerint reagált. A régi motorosok csak legyintenek: írjanak, az a jó. A fiatalok megszeppentek, és nekiálltak borászati tankönyveket előbányászni a fiókból. Van, akit először felháborított, majd inkább csak szórakoztatott az a tény, hogy a lepontozott ezerötszáz palackos tételét időközben megvették 1:1-ben – egyetlen palackja sem maradt. Van, aki kiszámolta, mi lenne, ha a legkisebb borvidékről felvitt borok számát arányaiban levetítenénk egy nagyobb borvidékre: vajon pl. 250 Tokaji bor összpontszám-átlaga meghaladná-e a mieinket? Van, aki pedig a kóstolójegyzetek nagy szórása miatt kezd elbizonytalanodni abban, hogy van-e egyáltalán ma Magyarországon objektív, nemzetközileg is helytálló borbírálás?

Egyáltalán kihez, mihez szeretnénk hasonlítani egy annyira egyedi borvidéken, mint a Somló?

És hát itt elérkeztünk a kritikus ponthoz – mindenféle értelemben.

Merthogy a tükör szándékunkon kívül másik két irányba is elfordult: nevezetesen a mai magyar borszakíró társadalom is összehasonlíthatóvá vált a jegyzetek alapján, illetve helyszínen kóstoltató kereskedőként összehasonlíthattuk a mai magyar borfogyasztási szokásokat a szakmát meghatározó véleményekkel.

Az eredmények több, mint elgondolkodtatóak.

Hogy lehet például, hogy a Gellértben összességében legjobban szereplő, és egyébként nemzetközi szinten is MÁR kedvezően megmérettetett tételekről is ugyanúgy kaptunk porig lesújtó kritikát?

Hogy lehet, hogy a legrosszabban szereplő tételek egyike a Magyar Borkiválósági programban kiemelt borászaté, és az egyik legjobban fogyó tételünk?

Hogy egy Master of Wine intézetben dolgozó, WSET oktató borász bora borhibás – és ugyanezt 2 hónappal ezelőtt a VinCE-n SENKI nem vette észre?? (a tétel azóta visszahívásra került)

Hogy majd’ minden borról elolvashattuk, hogy oxidált/hordós/fás – ugyanakkor a vevőink 99,9%-a ezeket a típusú borokat KERESI, VÁRJA EL és VESZI a Somlóról? (IGEN, még mindig..)

Kolonics Karcsi nagyon frappánsan fogalmazta meg a jelenséget:
A mit szeretne megmutatni a borász? – mit szeretne érezni a kritikus? – mit szeretne inni a vevő? hármas elképesztő szinten nincs ma Magyarországon egyensúlyban - és ez a rendezvény leginkább ezt mutatta meg.
Azt, hogy van hova fejlődni borban, kritikában és borkultúrában is.

És ez jó. Én ezért vagyok büszke magunkra, de még büszkébb arra a 25 somlói borászra, akik ezt szembesülést lehetővé tették. Mert tenni akarnak a borvidékünk jövőjéért, és mert hosszú távon gondolkoznak.

Megbántuk? Nem.

Aki meri, csinálja utánunk.”