Én azonnal, a többieket meg nem zavarva karlengetéssel jeleztem a felügyelő tanárnak, hogy semmit nem hallok a szövegből. Ő nagy sokára reagált a jelzésemre és idegesen közölte: „Nem tudok mit tenni”. Végül csinált nekem egy helyet elől és jelezte, hogy üljek át oda. Mindez persze az alatt történt, mialatt már javában be kellett volna írni a megoldandó feladatokat... Az első sorban ülvén szomorúan és megdöbbenve tapasztaltam, hogy csak egy hajszállal hallom tisztábban a felvételt!!! Kis híján agyvérzést kaptam az idegességtől, de nem álltam neki tovább reklamálni. A teljes vizsga után kisétálva a teremből több kisebb-nagyobb tömörülést láttam a folyosókon mindenfelé. A termünkben érettségiző srácok panaszt írtak, melyben jelentették a szöveghallgatással kapcsolatos panaszainkat, amit minden, a termünkben vizsgázó személy aláírt.
Én is éltem a lehetőséggel, miszerint közvetlenül a vizsga utáni két órában van lehetőség észrevételt, panaszt tenni. Amikor a srácok be akarták adni a papírt, az illetékes képviselők nem akarták átvenni azt tőlük arra hivatkozva, hogy a kérelmet az Oktatási Hivatal által lepecsételt, a vizsgán piszkozatként használatos papírra írták... Közölték, így nem veszik át, írjuk át egy másik sima fehér papírra. Persze ekkora már az összes diák, aki a panaszt a vizsga után aláírta, árkon-bokron túl volt... A dolog pikantériája, hogy azt, hogy erre a papírra írják meg a panaszukat, a folyosón lévő egyik felügyelő tanár tanácsolta!
Tömegével érkeztek a diákok ugyanazzal a panasszal... Mindenki a szövegértés miatt reklamált. Különösen az első feladatra. Én a magam részéről megtettem a szükséges lépéseket és beadtam a kivizsgálásra irányuló kérelmet.
Bízom benne, hogy az illetékes szervek belátják, hogy hibáztak és lehetőséget biztosítanak az érettségi vizsga ezen részének újraírására!