Igazából tudtam, hogy váltanom kellene országot
Ehelyett ott rohadtam szinte minden magyar tévécsatornánál.
Az MSZP tragédiája az, hogy nem volt képes baloldali pártként viselkedni: egyszerre akarta a pénztáros és a vállalattulajdonos érdekeit képviselni.
„Attól, hogy a kommunizmusnak hívott ígéret egy jobb világról megbukott, a kapitalizmus még nem lett frankóbb! (Megkockáztatom a kapitalizmus akkor volt a legfrankóbb, amikor a létező szocializmussal versenyve létezett.) A világ nem lett jobb hely. Sőt! A jelen valóságát nagyjából ugyanazok a problémák gyötrik, ugyanazok az ellentmondások feszítik, mint az 1800-as évek kapitalizmusának valóságát. Plusz egy kis visszafordíthatatlannak tűnő globális környezeti katasztrófa.
Nem hiszem, hogy ma egy baloldali másként kellene, hogy gondolkodjon a kizsákmányolásról, a tőkéről, a társadalmi különbségekről, stb., mint 100-150 évvel ezelőtt. A mai baloldalnak ugyanúgy a tőke működési módjának a korlátozása, a tőke, illetve annak működése feletti társadalmi (közösségi) kontroll megteremtése kell, hogy legyen a zászlajára írva, mint 100-150 évvel ezelőtt. Ki kell mondani, hogy a szocializmus az elérendő cél! És azt is, hogy számunkra a szocializmus szabad emberek szabad közösségét jelenti, nem pedig a kizsákmányoló tőke uralmát. A közösségi érdek elsőbbségét jelenti a magánérdekkel szemben, amely közösségi érdek azonban nem felülről jövő diktátum, hanem a (részvételi) demokrácia politikai folyamataiban megmutatkozó akarat. A szocializmus gazdaságtana a politikai közösség által korlátozott magántulajdont jelent, jogokon és kötelezettségeken alapuló tisztességes versenyt és a közösség által felügyelt piacokat. A gazdasági hatalmat a politikai közösség (a demokrácia) alá kell rendelni, hiszen a tulajdon, a verseny és a piac nem lehet cél, csakis eszköz, a közjó megvalósításának eszköze.
Az MSZP tragédiája az, hogy nem bírt (nem akart?) az ellen a világ ellen fordulni, amelynek a létrehozásában (rendszerváltás, majd a Horn-kormány) tevékenyen részt vett. Nem volt képes baloldali pártként viselkedni: egyszerre akarta a tesco-pénztáros és a vállalattulajdonos érdekeit képviselni. Ez így sajnos nem megy!”