A demokrácia bosszúja

„A baloldalnak, ha akar még tényező lenni a magyar politikában, vissza kell találnia oda, hogy a biztonság leginkább hiányolt elemeit önmagában a piac nem teremti meg. Arra az önző elképzelésre, hogy Budapest és a nagyvárosok holmi »modernizációs központok«, nemzetközileg »versenyképesek«, vagyis megérdemelten szívják el az erőforrások javát az ország többi része elől, a vidéki szavazók a szélsőjobb favorizálásával válaszoltak.

Nemcsak a »barbár« »Hunnia«, hanem a polgáriasultnak tartott »Pannónia« is mindinkább elfordul a liberalizmussal megkülönböztethetetlenül egybeolvadó baloldaltól.

Ráolvasással – hülye népezéssel, irigyezéssel, kádáristázással és rasszistázással – a helyzet nem befolyásolható. Azon már túl vagyunk. Érdemi megoldás kell, amelyben nem lehet az vezérfonal, hogy minden rossz, amit a Fidesz csinál. (...)

A jobb helyzetben lévők bármennyire szeretnék ledúrni is magukról a leszakadók problémáját, egy ország vagyunk. A battonyai munkanélküli szavazata ugyanannyit ér, mint Konrád Györgyé – ez a demokrácia bosszúja.”