A nagy terem sarkában

„A szocialista párton belül állig felfegyverzett támadás indult a folytonos liberális nyomulás, a belvárosi megmondóemberek ellen, akik unos-untalan bele akarják gyömöszölni az MSZP-t abba a zsákba, amelyikre rajtuk kívül a kutya sem kíváncsi. Királycsinálók akarnak lenni kívülről, de ezzel csak zavart, bizonytalanságot okoznak.

Eszményeik idegenek a baloldaltól, fölényeskedő okoskodásaik éppen a lényegi kérdéseket hagyják árnyékban, s roppantják össze azt az önbizalmat, amelynek hiányában az MSZP karakteres politikája kap gellert. (...)

Persze lehet, hogy csak a mi életünk idegenedett el tőle, de ez voltaképpen mindegy, a lényeg, hogy nem passzol a közeghez, amely nem honorálja vagy meg sem hallja. Bizonyára az a zömmel budapesti értelmiségi réteg, amelyre Török Zsolt gondol, másként magyarázza a fiaskót és másutt talál mentséget, de ennek betudni a kormányváltók méretes vereségét veszélyes önámítás.

Mert ugyan ki fogta vissza az MSZP-t abban, hogy megtartsa vagy visszaszerezze vidéki bázisát? Kik maszatolták össze a leszakadó térségek lakóihoz intézett mondandóját, ki akadályozta meg személyes jelenlétüket, akcióikat?”