Hogy is van ez a „szentesdi”?

2014. április 25. 22:10

Főleg, hogy ők is tökéletlen emberek voltak, akiknek szentsége nem a tökéletességből fakadt, hanem az Istennel való kapcsolatukból.

2014. április 25. 22:10
Szilvay Gergely
Reflexió

„Mikor avatnak, avathatnak valakit szentté?


»Minden katolikusból lehet szent, aki hősies fokon gyakorolja a hit, remény, szeretet hármasát, a sarkalatos erényeket, és ezt szavahihető tanúk igazolják. A tudás, sikeres tevékenység nem szükséges a szent élethez, voltak igen egyszerű boldogok és szentek is« – mondta Szőke János szalézi atya, számos magyar szentté-, boldoggá avatási eljárás vezetője utolsó interjújában, amit az A Szív lapnak adott. Hozzátette: »előfordul, hogy családok próbálnak háziszentet avattatni maguknak, például a szovjetek általi meghurcoltatásra hivatkozva. Viszont ha nincs ott, hogy az illető Krisztusért vállalta a szenvedést, akkor nem lehet boldoggá avatni. Vértanúság esetén bizonyítani kell, hogy a kivégzők Isten és az egyház iránti gyűlöletből végeztek valakivel. Emellett szükséges, hogy az illetőnek legyen kultusza, emlékezzenek rá és tiszteljék az emlékét.« A vértanúk szentté avatása azonban egyszerűbb folyamat, mivel áldozatuk miatt nincs szükség csodára a szentség bizonyításához.

Mit jelent, ha valakit szentté avatnak?

A szentté avatás azt jelenti, hogy az Egyház hivatalosan elismeri és kijelenti, hogy a szentté avatott illető üdvözült, a mennybe jutott, azaz élvezi Isten állandó társaságát – és ezzel engedélyezi, hogy a katolikusok rendszeresen megünnepeljék az illetőt, valamint templomokat nevezhessenek el róla. Persze ilyen emberből sokkal több van, mint ahányat szentté avattak: számos katolikus emlegeti, hogy a nagymamája biztos a mennyben van. Ami miatt nem avatnak mindenkit szentté, akit azzá lehetne, az az, hogy egyrészt azt is nézik, hogy az illetőnek van-e eleve valamiféle emlékezete, kultusza: olyanokat nem avatnak szentté, akiket nem övez eleve tisztelet, nincs »szent emlékezete«. Ez a hagyományra hagyatkozás. Másrészt azt is figyelembe veszik, hogy milyen aktuális üzenete van az illető életének: érdemes-e valamilyen okból nyilvánosan és hivatalosan példaképként állítani az emberek elé. A boldogok ugyanúgy szentek, csak a hivatalos egyházi ünneplésük, a kultuszuk csak egy-egy országban engedélyezett; a szenteket az egész világegyház ünnepli. (...)

Miben segíthetnek a szentek, a szentté avatások ma?

Hajlamosak lennénk a szentek történeteit egyfajta giccsnek, középkori maradványnak tekinteni, ám ha jobban belegondolunk, ők azok, akik »fogyaszthatóvá« teszik a vallást: rámutatnak, hogy a kereszténység nem elvont eszme, nem csak életfilozófia vagy életvezetési tanácsadás, erkölcsi parancsolatok gyűjteménye. Arról persze már Krisztus is meggyőzött minket, hogy a kereszténység lényegét tekintve személyes kapcsolat, de ezt a példát a szentek közelebb hozzák, még inkább emberarcúvá teszik: ha néha túl nehéz elgondolni a mindenható Istent, akkor a szentek könnyen közvetítenek. Lehozzák, láthatóvá teszik Őt, és példát szolgáltatnak arra, hogy nem lehetetlen megfelelni a keresztény eszménynek. Főleg, hogy ők is tökéletlen emberek voltak, akiknek szentsége nem a tökéletességből fakadt, hanem az Istennel való kapcsolatukból.”
az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 55 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Kiscsillag
2018. október 17. 00:27
"Nem válaszoltál a kérdésre, csak átfogalmaztad. Miért tekinted a Szentírást Isten által ihletett műnek? " Az ateistáknak mindegy hogy mit mondok, nem? Ha nem hiszel Istenben, azt sem fogod elhinni hogy a Biblia az Isten szava. Egyébként ha jártál volna hittanra, ezt az első órán megtanítják. De ahhoz először hinned kell Istenben. Aztán vegyél egy Bibliát és nézd meg mit ír 2Tim3 a Biblia keletkezéséről. A katolikusoknak meg ne higgy, mert félrevezetnek.
Kiscsillag
2018. október 15. 18:09
"Hadd kérdezzem meg Tőled is: miért fogadod el a Bibliát mindenek feletti tekintélyként? Nem kötözködöm, komoly a kérdés." Mert a Szentírás Istentõl ihletett, és eredeti formájában teljesen megbízható. De ezt egy ateista soha nem fogja megérteni.
Kiscsillag
2018. október 15. 18:08
A kereszténység alapelve a Szentírás. Ha nem hiszel benne, a te bajod. "Pál apostol írja Timóteusnak: "A teljes Írás Istentõl ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre; hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jócselekedetre felkészített." (2Tim 3,16-17). A kifejezés, hogy "Istentõl ihletett", szó szerint azt jelenti, hogy "Isten lehelte ki". Oda kell figyelnünk erre, ha meg akarjuk érteni, hogy mit jelent a Biblia ihletettsége. Elõször nézzük meg, hogy mit nem jelent az ihletés. 1. Isten nem lediktálta a szavakat. Nem arról van szó, hogy a Biblia szerzõi médiumokként viselkedtek, akik az Istentõl kapott szavakat személyiségük kizárásával gépiesen vetették papírra. A Biblia könyvei magukon viselik az egyes szerzõk sajátos stílusát, kulturális hátterét, szókincsét, stb. A Biblia szó szerinti ihletésében hivõket gyakran vádolták azzal, hogy õk a diktálás-elmélet hívei. Az igazság ezzel szemben az, hogy a szó szerinti ihletés soha nem jelentette számukra az emberi tényezõ elvetését. 2. Nem költõi ihletésrõl van szó. A Biblia ihletése sokkal több, mint a mûvészetekben ismert ihletettség, a "múzsák" hatása, a fennkölt lelkiállapot, melyben bizonyos mûalkotások születnek. Pál egészen mást értett az ihletés alatt. Nem arról van szó, hogy a bibliai szerzõk írás közben (vagy azt megelõzõen) egy isteni sugallatot kaptak, és ez indította õket bizonyos dolgok leírására. Bár ez így is történhetett, az ihletés fogalma ennél többet jelöl. 3. Nem a már kész szövegbe lehelt bele Isten. Felfoghatnánk az ihletést úgy is, mint az ember teremtését, melynek során elõszõr megszületett az alak, majd ezt követte az élet belehellése az élettelen formába. Az ihletés mégsem ezt jelenti. Bár sokan hibákra próbálnak rámutatni a szövegen belül, ami a benne levõ ihlet miatt mégis szól hozzánk, de nekünk ezt a felfogást is el kell utasítanunk. Mit jelent akkor az ihletés? Nem a szöveg lediktálása, nem olyan jellegû "ihletés", mint a mûvészetben, nem a szövegbe való belehelés, hanem mindegyiknél jóval több. Maga a szöveg Isten lehelése! A Bibliát Isten lehelte ki a száján. Ez azt jelenti, hogy a szövegben benne van az írók személyisége és kultúrája, de Isten felügyelte az írás egész folyamatát. Ez az oka annak, hogy a szöveg teljesen Isten akaratát fejezi ki. Isten nem médiumokat használt, nem csak elõzetes lendületet adott a szerzõknek az íráshoz, nem is csak utólag lehelt életet a már kész szövegbe, hanem az egész folyamatot szuverén módon a kezében tartotta, hogy a végeredmény tökéletesen az legyen, amit õ eltervezett. Ilyen értelemben mondhatjuk azt, hogy Isten a szerzõje a Biblia minden egyes betûjének. Ez nem közvetlenül, hanem közvetve történt meg, és éppen ez mutatja Isten szuverén hatalmát. Isten megerõsíti a másodlagos eszközök jelentõségét és szabadságát, miközben mindenható gondviselésével tökéletes ellenõrzés alatt tartja és irányítja a folyamatot. Ez az ihletés, melynek eredménye egy olyan Biblia, amelyrõl Jézus a következõt állíthatta: "Bizony mondom néktek, hogy amíg az ég és a föld el nem múlik, egy ióta vagy egy vesszõ sem vész el a törvénybõl, amíg be nem teljesedik.
Sulammit
2014. július 16. 13:01
Nem derülhet ki. Mielőtt boldoggá, majd később szentté avatnak valakit, évtizedek telnek el. Megvizsgálja az egyház, az életét. Mindent összegyűjtenek róla. Egy csoda is kell. Valaki kéréssel imádkozik hozzá. Pl. egy gyógyíthatatlan beteg, és meggyógyul, bár az orvosok lemondtak róla. Úgy mondjuk, hogy van egy ördög ügyvédje is. Neki be kell bizonyítania, ha tudja, hogy az illető érdemtelen a szentté avatásra. Szóval hosszú procedúra ez. Szent Johannánál győzött a politika.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!