Robban-e a puliszka?
A legjobb politikai barométer a világban a román politika mozgása: ahová áll, ott mindenképpen fordulat várható.
Amíg tagja leszel a közéletnek, addig nekem folyamatosan szégyenkeznem kell majd azokért a tettekért, amelyeket Te hajtasz végre.
„Önbevallású liberálisként mindig is komoly identitás-zavarban szenvedtem: egyrészt tinédzser korom közepén történő politikai ébredésem óta egyértelmű volt számomra, hogy a politikában és a gazdaságban a (konzervatív-)liberális értékek állnak hozzám legközelebb. Másrészt viszont hamar hozzá kellett szoknom, hogy ha felveszem magamra ezt a címkét, olyan emberekkel, politikusokkal kell név alapján közösséget vállalnom, akiktől a hideg kiráz.
Mert hiába nem vagyok felelős az ő tetteikért, hiába voltam csak négy éves az 1994-es »ősbűnnél«, hiába jártam tizedik osztályba 2006-ban, hiába nem voltam kókista vagy kunczista, az emberek önkéntelenül is ezekre asszociálnak, ha elmondom (vagy bevallom?) nekik, hogy liberálisnak tartom magam. Mert ahogy én is, úgy a hozzám hasonló értékrenddel rendelkező fiataloknak is magukon kell viselniük ezt a stigmát, a »jó, de nem úgy vagyok liberális« magyarázkodás kényszerét, a lesütött szemeket. Mert ez a szó magában hordoz rengeteg, számomra fontos eszmét, de megannyi mocskot is, és ebből az embernek egy pár év után már elege lesz.
(...)
Szóval tartozom magamnak, a saját lelkiismeretemnek annyival, hogy kimondom: liberális vagyok, de Gábor, engem Te nem képviselsz. Se Te, se a pártod nem fedik le az én politikai nézeteimet, moralitásomat és liberalizmusomat. Amíg tagja leszel a közéletnek, addig nekem folyamatosan szégyenkeznem kell majd azokért a tettekért, amelyeket Te hajtasz végre. Szóval, csak arra kérlek, hogy próbálj meg a lehető legkevésbé szégyent hozni a következő négy évben a liberális szóra!
Én és a hozzám hasonló fiatalok azon fogunk dolgozni, hogy a liberalizmus valami teljesen mást, tisztábbat és jobbat jelentsen a közéletben, a politikában és a civil szférában, mint amit eddig jelentett; hogy az emberek ne a lenézéssel és az értelmiségi gőggel, hanem a konstruktív párbeszéddel és a nyitott gondolkodással párosítsák; egyszóval hogy a következő generációk ne azt kapják örökségül tőlünk, mint amit mi kapunk tőletek. Hogy senkinek se kelljen szégyellnie, hogy liberális.”