Másrészről az sértené a szavazategyenlőség elvét, ha valakinek egy, másnak kettő, megint másnak három szavazata lenne / hasznosulna. De győzteskompenzáció ide, győzteskompenzáció oda, mindenkinek két szavazata hasznosult. (Kivéve a magyarországi lakcímmel nem rendelkezőket és a nemzetiségi listára vagy a bejutási küszöb alatti pártokra szavazókat.) Akik a vesztes jelöltre szavaztak, azoknak mindkét szavazata az országos listán hasznosult; akik a győztesre, azok közül a többségé részben helyben, részben az országos listán hozott mandátumot; a »túlnyert« szavazatok leadói pedig – a vesztes szavazókhoz hasonlóan – két voksot küldtek a listára. Az egyenlőség tehát nem sérült, mindenki kettőt szavazhatott.
Meddő küzdelem, ha valaki a választási szabályokban keresi a hibát akkor, amikor nagyságrendileg kevesebb szavazatot kap a vetélytársnál. Hiszen nincs olyan választási rendszer, amelyikben a jóval kevesebb szavazatot kapó kerülhetne ki győztesként. De a hazaihoz hasonló szavazateloszlás az angol választási rendszer szerint 90,6%-os Fidesz-KDNP parlamenti többséget eredményezett volna. Angliában tényleg csak a parlamenten kívüli politizálás maradna ilyen helyzetben az ellenzéknek…”