Ha nem jön el az igazi

„Persze, egy majdnem tökéletes camembert és egy ízetlen gumidarab között nagy a különbség. A kérdés sokak számára nem az, hogy érdemes lehet-e egyáltalán egy kicsit is kompromisszumos szavazatot leadnunk (naná! ld. fent), hanem az: mekkora kompromisszumot érdemes bevállalnunk. Ez attól függ, hogyan értékeljük a politikai helyzetet. Ha a választásoknak nagy a tétje, a szavazásnak is több értelme van. (Vö.: mennyire kínoz bennünket a sajt iránti vágy?) Az a Te dolgod, hogy kiértékeld: mekkora a tét. Ehhez legalább két dolgot érdemes figyelembe venned.

Egyfelől: van-e olyan érdeked, nézeted, amelynek a szemedben igencsak tökéletlen képviselete is jobb, mintha az adott érdeked, nézeted képviselet nélkül maradna? Ha igen, ez jó ok a részvételre. A szavazatod nélkül az adott érdeket, nézetet vagy nem képviselné senki, vagy pedig gyengébb országgyűlési képviseletet nyerne, és így kisebb befolyása lehet a törvényhozásra.

Másfelől: van-e olyan érdek vagy nézetcsoport, amely épphogy nagyon távol áll Tőled, vagy alapvetően elhibázottnak tartod, ám távolmaradásod közvetetten ennek az érdek- vagy nézetcsoportnak a képviseletét segítené? Ha igen, van értelme lényegében bármelyik, a kifogásolt érdekek, nézetek képviseletének gyengítéséhez hozzájáruló politikai erőre szavaznod. Ilyenkor a ló helyett érdemes lehet elfogadni a szamarat -- még akkor is, ha a szemedben ez óriási kompromisszumot jelent. Az ilyesfajta „ellenszavazás” nem gyerekes, hanem racionális magatartás, amelyet a helyzet és saját érdekeink, nézeteink higgadt kiértékelése alapoz meg. Szomorkodni lehet felette. A gyógyszerek ízét sem mindig szeretjük, sőt a mellékhatások néha bizonyos tekintetben jelentősen rontanak az életminőségünkön – de ha fontos nekünk az, amit szedésükkel elkerülhetünk, nem kérdés, a gyógyszert vagy a kezelés elmulasztásának következményeit érdemes-e választanunk. Ha pedig nem vagyunk hajlandóak dönteni, inkább a mellékhatásokat vagy az elkerülendő végzetet válasszuk-e, majd az élet dönt helyettünk.”