„Ahogy a minőségi bor, úgy a minőségi pálinka is egy nagyon fontos része lett az elmúlt 20 év gasztroforradalmának. (négy)*
És akkor elérkeztünk 2010-hez, amikor is Vitya-kormány egyik első intézkedése volt a házi főzés legalizálása és az 50 literig történő adómentessé tétele. És ez volt az az intézkedés, ami alig 3 év alatt többet formált a párlatpiacon, mint előtte bármi. Szerintünk nagyon is jó irányba. Előkerültek a padlásokról, pincékből és fészerekből a rég ott porosodó rézápárátok, és megindult a leszámolás a hajós/barack/szilva ízű szeszes italokkal. Korábban is lehetett például az interneten információkat szerezni illegalitásban működő szabadságharcosoktól a hogyanról, de az elmúlt 3 évben odáig jutottunk, hogy gyakorlatilag 2 perc alatt össze lehet guglizni, hogy hogyan is kell ezt jól csinálni. Cefrézéstől a főzésig. Mert egyébként a cefrézés a lényeg, mint tudjuk. Elérhetővé váltak kereskedelmi forgalomban a kiváló segédeszközök és az olyan segédanyagok, amelyek házi készítés esetén biztosítják a jó minőségű pálinka készítésének feltételeit. A know-how, az egésznek a kultúrája végigsöpört az országon. De ami talán a legnagyobb hatást jelentette, hogy olyan tömegben jelentek meg a jó minőségű, ízletes házi főzetek, hogy ma már senki nem engedheti meg magának, hogy az »igen, saját.« szavak elhangzása után valami szart kínáljon. Én például az elmúlt 1 évben már nem találkoztam ihatatlan házi pálinkával. (öt)*”