A mi hátországunk

„De visszatérve az LMP-hez: a győzelmi jelentésben természetesen nem beszélnek arról, hogy a kétharmados Fidesz-eredmény és az ő úgynevezett győzelmük között szoros összefüggés van, meg arról sem, hogy vajon az ország is győzött-e így. Az ország nem volt fontos, tudtuk, hogy az LMP-nek sem az ország fontos. Ha valaki eddig nem értette volna, mitől más a „lehet más”, pár napja végképp megvilágosodhatott, amikor mint kutya vizet, úgy rázta le magáról még a feltételezést is a pártvezetői duó, hogy bármilyen együttműködésre készek lennének a jelenlegi főpolgármester leváltása érdekében Budapesten.

Hogy is képzelhető ilyesmi? – háborogtak. És tényleg, mit számít a választási törvény összefogási kényszere, amikor ők így is győztek, a győztesek közt érzik magukat, ráadásul ennyire konstruktívak a tárgyalások a parlamenti bizottságok ügyében? Minek egy ilyen status quón változtatni? Tudhatjuk, az LMP innovációja az az állítás, hogy hozzájuk pártolnak a Fideszt elhagyó szavazók. Ők a mentőcsónak. Majd mindig kapnak egy nagyobb hajót, ahogy eddig, vagy éppen kisebbet, ahogy eddig, mikor-mire van szükségük a túléléshez, valamint a Fidesz túléléséhez.”