„Nagy a veszélye annak is, hogy ismét elmarad a magukat baloldalinak nevező politikai erők őszinte szembenézése a kudarcuk okaival. Félő, hogy a majd elhangzó magyarázatok, – még ha némelyikben lesz is igazság –, nem a lényegről fognak szólni.
Hibáztatni fogják a Fidesz választási rendszerét, persze teljes joggal, hiszen a körzethatárok átrajzolásával a kormánypártok maguknak kedveztek, s az új rendszer által megkövetelt együttműködésre sem voltak az ellenzéki pártok felkészülve. Hibáztatni fogják a Kormányváltás tagjai egymást is a kudarcért, s ennek kapcsán is elhangzanak majd igaz mondatok. Mindezen okok azonban csak a vereség mértékét magyarázzák, nem magát a vereséget.
Lesznek majd, aki eléggé méltatlanul a népet hibáztatják majd, hogy »bedőlt a rezsicsökkentésnek«. Ők azok, akik nem is hallottak arról, hogy Bulgáriában a magas villanyszámlák miatt forradalom tört ki, vagy, hogy a briteknél is politikai téma a rezsiszámlák kérdése. Meg persze azt sem tudják, hogy több mint 750 ezer magyar háztartás csúszik a közműszámláival, így a problémát sem szóviccekkel, sem nagyon távoli megoldások fölvillantásával nem ütötte el volna az, akinek csak egy kicsi érzéke is van a politizáláshoz.
Félő, kevesen beszélnek majd a választás igazi tanulságáról, nevezetesen arról, hogy egy megújult, vagy teljesen új, hiteles, és hagyományos értelemben baloldali erő tudná csak Orbánt a centrális erőtérből kibillenteni. Egy ilyen erő nem úgy jön létre, hogy néhány politikus gründol egy újabb szervezetet. Valódi erőre, mozgalomra, a polgárok aktivizálódására lenne szükség.”