Izgalmas kérdés. Nagyon sok kiábrándult ember mondja azt, hogy ezt a világot nem lehet megváltani, vagy azt, hogy hiábavaló volt, amit tett. Lehet keserűen és kiábrándultan kérdezni: Hát hol vannak a megváltás jelei? Nem nagyon vannak, mert valóban minden korabeli ember behelyettesíthető a mai életünkben is. Sőt, ha becsülettel és alázattal vizsgálom magam, akkor azt kell mondanom: én vagyok Júdás, én vagyok Péter, én vagyok a gyenge Pilátus és a hatalmát féltő főpap, Tamás is én vagyok. Tehát az ember nem nagyon változott, szinte ugyanolyan, mint egykor, Jézus idejében. A technikai fejlettségünk, az életkörülményeink óriási mértékben változtak, nagyobb lehetőségünk van például arra, hogy tönkre tegyünk embereket, hogy pusztítsuk a környezetünket, a teremtett élővilágot. És mégis hiszem: van értelme a megváltásnak. Mert minden egyes emberben ott van a lehetőség, hogy megváltott életet élhet. És a keresztyén egyház azért áll fenn még ma is, mert mindig voltak és vannak olyan emberek, akik megváltottként akarnak élni. A szentek élete, nagyszerű emberek élete mutatja: létezik a jóság, vannak emberek, akik képesek föláldozni magukat szeretetből, hogy vannak, akik készek meghalni is a hitükért, a krisztusi értékekért. Jézus nem egy vallást, nem egy dogmatikai rendszert, hanem életformát hozott. Jézus egyéni megoldásokat adott. Hiszem, hogy van fejlődés az egyes ember életében. És ha csak egy kicsit több jóságra, szeretetre, megértésre, bölcsességre jut el az ember, akkor ez már a megváltottságnak a jeleként értékelhető. Nem nagy, látványos jelekre kell gondolni, hanem csöndes, szeretetteljes jelekre, például, hogy egy ember meg tud bocsátani annak, aki csúnyán elbánt vele, vagy arra, hogy valaki százszor elesik, elbukik, mégis képes újra fölkelni, mert értelmét látja annak, hogy tovább küzdjön, mert van, akit követhet.
Ön szerint segíthet az iskolákban bevezetett erkölcstan-, illetve hittanoktatás abban, hogy a jövő generációinak nagyobb esélye legyen az igazi emberi életre? Vagy ön szerint inkább a családban lenne a helye az erkölcsi nevelésnek?