Szobatiszta jogállamokban választások idején a hatalmat szokta átadni a kormány, itt viszont annyi minden mást átadnak, hogy nézni is tereh... Azt rebesgetik, a kormány szenzációs bejelentésre készül: a választásokig átadják a teljes titokban elkészült ötös metrót is, amely a paksi atomerőművel köti majd össze a visszakeresztelt Moszkva teret. A jövőben közvetlen moszkvai járatot is terveznek. Állítólag olimpiát is rendeznek április első hetében, Felcsúton.
Ha valakinek ez sem lenne elég, hogy rá szavazzon, Orbán Viktor a pont most hazahozott Seuso-kincs alatt, egy Zuschlag=Mszp feliratú nejlonszatyor-óriásplakátba csomagolva tegnap megtalálta Attila sírját és a Szent Grált is, bizonyítva, hogy érdemes mernünk nagynak lenni. Aligha véletlen tehát, ha a képernyődön megjelenő hirdetésen a vezér óriás portréja mögött elhomályosul a parlament képe. Jól látod: csak ő éles, a parlament elhomályosult. Legalább pontos és hiteles képet rajzol erről a vezérelvű rendszerről, mely bármilyen kicsit is normálisan működő demokráciában teljességgel elképzelhetetlen lenne. Miért? Mert a kormánynak le kellene mondania már akkor is, ha csak egyet elkövetne a narancsuralmi „kampányfogások” közül.
Ha valaki elfelejtette volna, egy demokráciában a választók gyakorolják a tulajdonosi jogokat, a választott vezetők legfeljebb olyan menedzserekhez hasonlíthatnának, akik a tulajdonosoknak kötelesek bármikor elszámolni azzal, hogy valóban az ő érdekeikért dolgoznak és ha netán nem így lenne, akkor a tulajdonosok bármikor kirúghatják őket, hogy új vezetőket válasszanak helyettük. Látott már valaki olyan céget, ahol mindig ugyanazok között a vezetők között lehetne csak választani? Viccnek is rossz. Pedig a cégek működése se túl jó, de ez a választás nevű kamukampány még arra se alkalmas, hogy a karikatúrája legyen egy korrupt közbeszerzési tendernek.
Azért megalomániából is megárt a sok... Láttuk már a fodrászunk vagy a sarki fűszeres képét óriásplakátokon? Nem, mert elég, ha jól végzi a munkáját. Miért lenne más a helyzet egy miniszterelnökkel? Ki a fene akar vele kelni és feküdni, ki kérte ezt, hogy a csapból is ő folyik, ahelyett, hogy a munkáját végezné, amiért fizetjük... Lehetőleg szerényen, lelkiismeretesen, szólamok helyett tisztességes munkával. Percig se higgyük el, hogy szervileg lehetetlen, fizikai képtelenség egy ilyen kormány. Például a Jospin-kormány ilyen volt Franciaországban. Nem is olyan nagyon régen. Talán vannak svájci, dán és más példák is, de ott nem éltem, nem tudom megítélni.
Viszont neked is feltűnt, hogy az óriásplakátokon és minden hírcsatornán keresztül milyen totális letámadást folytatnak most tudatunkkal szemben? Az MVM jövőenergiás plakátja például (a te pénzedből) élénk naranccsal reklámozza a jövőt, mellette Zuschlag a diszkrét Mszp feliratú vörös szatyorral, itt-ott egy-egy Simon-ügy, vagy Békemenet-felhívás, stb. stb. Közben még mindig nem ismerhettük meg a totális kampánnyal reklámozott párt programját... Vagy elég az újrahasznosított jelszó, hogy „Csak a Fidesz”? Komolyan gondolja most itt ennyi ember, hogy még program sem kell, elég ha rájuk szavaznak?
És persze véletlenül most készült el a Kossuth tér is, meg a négyes metró, meg a Várkert Bazár és egyáltalán: minden. Ennyire hülyének néznek téged, úgy is mint választót, hogy ettől most hirtelen elhiszed majd, hogy ez ilyen jó és megint jól megválasztod.
Mindeközben fel sem merül, hogy legalább pártkasszából kellett volna finanszírozni a sok milliárdos rezsikampányt, nem pedig közpénzből. A vak is látta, a süket is hallotta, melyik párt kampányolt a rezsivel, multikat megszégyenítően agresszív marketinggel, minden pórusunkon ezt próbálták lenyomni hónapok óta. Pedig csak Putyintól kaphattak rá fedezetet, amiből legalább az szépen kiderül, kinek nyernék meg kétharmadék ezt a választást, meg miért kellett az Unió-ellenes „szabadságharcos” duma.
Pedig rájöhettünk volna elégszer, hogy kétharmadék módszere hogy is működik valójában, annyiszor láthattuk. Például a bankadóra emlékszel? A kormány a devizahitelesek drámáján felindulva bevezette a bankadót és... jól zsebre rakta a pénzt, amit aztán a bankok az ügyfeleken, vagyis az adófizetőkön úgyis behajtottak. Ez pont olyan, mintha egy rendőr odamenne egy bankárhoz az utcán, azt kiabálva, hogy „nem szégyelli a millióit, miközben ennyi koldus van az utcán” - ezzel a felkiáltással elvenne tőle egy csomó pénzt... jól zsebretenné és tovább menne, a koldusokat pedig elzavarná, hogy tilos az utcán koldulni. Erre a politikára fognak most milliók szavazni? Szinte felfoghatatlan.
Nem is az a gáz, hogy ők ilyenek, hanem, hogy te ezt hagyod. Még a végén el is mész szavazni, a képükre és hasonlatosságukra átformált „választásokon”. Mintha lenne választásod, pedig van, de nem az, hogy urnába temesd el a jövőképedet, hanem sokkal inkább az, hogy a saját környezetedben elkezded a megvalósítását: erős civil szervezetekkel (ha épp nem találsz ilyet a közeledben, vagy a téged érdeklő területeken, akkor hozd létre azokkal, akikkel együtt tudsz működni). Nincs más megoldás, még egy jól működő, valódi demokrácia bázisát is csak a sikeres civil szervezetek, pártoknál vagy cégeknél jóval erősebb hálózata adhatja.
Semmiképp ne higgy azoknak, akik azzal zsarolnak, hogy elveszne a szavazatod (illetve a haza, a szabadság, stb.) ha másra adod le. Zsarolásnak szabad ember sose enged: ezekre tehát (vagyis a „nagy” pártokra) egy demokrata eleve nem szavazhat. Ilyen szelektív szavazatgyűjtő kuka minden tömegpárt, mert ezek nem téged, illetve szavazóikat, hanem szponzoraik érdekeit képviselik. Tulajdonképpen a politikai piacot uraló cégek. Elég megnézni a kommunikációs módszereiket, stb.
Ha olyan formációra szeretnél szavazni, akinél legalább elméleti esélye van, hogy számítani fog a szavazatod és téged, a te érdekeideit is képviselni fogják, akkor csak kisebb pártok jöhetnek szóba, leszámítva a nyilvánvalóan kamu szavazatelszívó pártocskákat, mint a „Zöldek pártja”, vagy a szépkorúakkal jóllakott napközis Schmuck szocdem karikatúra-pártja. A végén kábé csak az LMP marad - Jobbik híján. Legalább lesz egy statisztika arról, hogy hányan rendelkeznek ebben az országban a civil demokráciához szükséges politikai kultúrával és hányan veszik ezt elég komolyan ahhoz, hogy erre szavaznak.
Valódi megoldás az lenne, ha senki sem menne el szavazni vasárnap, vagy legalább húsz százalék alá esne a részvétel, mert azzal annyira nyilvánvalóan kiborulna a bili, hogy már nem lehetne elsikálni, a parlament feloszlatása és a rendszer újrainstallálása nélkül megmagyarázni. Akkor talán létre lehetne hozni egy legitim politikai rendszert. Addig marad ez a választásnak csúfolt politikai valóságshow, melynek színvonala pont olyan és pont úgy licitálja mindig korábbi önmaga alá a szintet, ahogy a tévés változataiban láthatják, akiket még érdekelnek az újabb évadok.
*
A választójog lenyúlásáról:
