Ezek az emberek maguk nem szélsőségesek, de a helyzetük az. Ezért egy baloldali pártnak értenie kell azt a baloldali gondolatot, hogy a legelesettebbeken kell segíteni, és nem csak úgy általában. Nem lehet kárhoztatni az úgynevezett bal-liberális oldalt, amiért védte a demokráciát, a demokratikus alapjogokat, és kiállt értük. Csak éppenséggel tudni kell, hol mondjuk. Annak az embernek, akinek nem jut tűzifára, hiába beszélünk az emberi jogokról, de vele is meg kell értetnünk magunkat. Alapvető kérdésekkel kell ütköztetnünk magunkat és a kritika, az önkritika sem maradhat el. Az önkritika pedig nem önmarcangolás. Nincs szükség arra, hogy valaki egy adott pillanatban hamut szórjon a fejére, aztán, amikor elmúlt az a pillanat, leszórja és menjen tovább. Az önkritikának azért van helye, mert segít az előrelépésben, hogy megértsd, miben tévedtél. Enélkül nem megy, de csak kritikával és csak önkritikával sem fog menni. Föl kell dolgoznunk azt, ami az elmúlt öt évben történt, de közben megy az idő és azzal is haladni kell, ezért én igenis a magyar baloldal újjáépítéséről beszélek és arról, hogy a szocialista pártnak megkerülhetetlen szerepe van ebben.
Lát ön készséget arra, hogy befogadják azokat a gondolatokat, amiket elmondott? Akár az önkritikára, akár a mélyebb elemzésre?