A Gyulai Törvényszék bírájának a Szebb Jövőért Egyesület feloszlatását elutasító ítélete kapcsán elengedhetetlen leszögezni, hogy a magyar államot képviselő bírák az ítélkezés során kizárólag a törvénynek megfelelően nyilvánulhatnak meg: aki közhatalmat gyakorol, nem a saját nevében beszél, hanem a törvénynek ad hangot. A klasszikus megfogalmazás szerint a bíró a törvény szája. Elfogadhatatlan, hogy ítélete indokolásában mentegesse, legitimálja a „cigánybűnözés” teóriáját és az ezen alapuló szélsőséges akciókat, megtagadva azokat az alkotmányos elveket, amelyeket a törvényeink intézményesítenek: a minden embert egyenlően megillető méltóságot, a jogegyenlőséget és a kirekesztés tilalmát, valamint a jogok és kötelezettségek egyéni jellegét.
A Társaság a Szabadságjogokért, a Magyar Helsinki Bizottság, az Eötvös Károly Intézet és a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédő Iroda nem ért egyet az ítélet érdemével sem: rosszul döntött a bíróság, amikor elutasította az ügyésznek az extrémista, szélsőjobboldali szervezet feloszlatására irányuló keresetét, azonban nem emiatt emelik most fel hangjukat. Az indokolásból ugyanis nemcsak az derül ki, hogy a bíró mennyire egyoldalúan mérlegelte a rendelkezésre álló bizonyítékokat, hanem az is, hogy mi a véleménye roma honfitársainkról és a „cigánybűnözés” jelszavával fellépő gyűlöletcsoportokról. A Szebb Jövőért Egyesület retorikáját értelmező indokolásból nyilvánvalóan következik az, hogy a bíró alapvetően egyetért e nézetekkel, hiszen mentegeti, legitimálja ezeket.
Ezek a nézetek természetesen hamisak: a bűnelkövetés nem az etnikai hovatartozástól függ; ugyanakkor a bűnözés etnikai alapú meghatározása megalázó és kirekesztő az egész etnikai csoportra nézve. A privát szférában folytatott cigányozáshoz a jognak nincs köze, a bíróval szemben azonban magasabbak az elvárások: ő, aki az állam, a törvény, a közhatalom nevében jár el, nem hangoztathat kirekesztő nézeteket. A bíró a magyar államot és annak alkotmányos rendjét, a törvényekben megtestesülő erkölcsi elveket képviseli: az azokkal esetleg össze nem egyeztethető saját véleményét, előítéleteit ki kell zárnia, és csakis a hatályos jogszabályokra támaszkodva hozhatja meg a döntését.
Mi sem rombolja jobban a bíróságokba vetett közbizalmat, mint az, ha a bíró személyes elfogultsága megjelenik az ítélkezésben. A bírói hivatal elnyerésében szerepet játszó minden szerv, így a köztársasági elnök, az Országos Bírósági Hivatal és a törvényszék elnöke is felelősséggel tartozik azért, hogy ilyen kirekesztő ítélet születhet egy magyar bíróságon. A bíróságok igazgatására hivatott szerveknek a bírák kinevezése, képzése és munkájuk értékelése során ezt meg kell akadályozniuk. E szervek közös felelőssége, hogy feladatkörükben mindent megtegyenek azért, hogy a bírák részrehajlás nélkül az alkotmányosság és az emberi jogok eszméjével összhangban ítélkezzenek.
Szabó Máté Dániel, szakmai igazgató, Társaság a Szabadságjogokért
Kádár András Kristóf, társelnök, Magyar Helsinki Bizottság
Majtényi László, elnök, Eötvös Károly Intézet
Muhi Erika, igazgató, Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédő Iroda
