Baj? Tragédia?

„És odacsördítenek. Odacsördít Olga, mert Schiffernek más a véleménye emlékműügyben, mint neki. Kornis még a kilencvenes években ezt üvöltötte nekem a telefonba: „Vedd tudomásul, hogy él ebben az országban néhány tucat értelmiségi, akikkel szemben nem lehet politikát csinálni. És ha nem úgy foglalsz állást a népi–urbánus vitában, ahogy mi, akkor náci leszel!” E kornisi szentencia élő példája, megvalósulása Olga.

Odacsördít Henrik. Az igazi, tőrőlmetszett pronyó. Henrik ordibál a stúdióban a vendégével. Kérdésnek álcázott kioktatást tart, földszinteset, ócskát, primitívet, mert Henrik egy seggfej, de azt hiszi magáról, hogy ő a helikopter. Odacsördít Tibor. Egy klasszikust idézve: ő a „politikai gecizmus oltárán a főalak”. Ő az, aki hétfőn így szól: Gyurcsánynak vagy a Csillagban, vagy a Lipóton a helye. Kedden így: Egy megzakkant milliárdossal nem lehet új baloldalt építeni. Szerdán aztán szövetségre lép a megzakkant milliárdossal. Tibornak csak egy rothadó agya van meg egy elázott, mocskos lelke. Tibor lenácizza a miniszterelnököt. Tibor odacsördít. Rá kéne már lépni… (…)

Odacsördítenek. Mind. A Szabadság téren tüntetők is. Oda fog menni Szabó Tímea is, nácizni kicsit. Aztán majd hazamegy. A férjéhez. Aki a Magyar Hajnal nevű náci gyülekezet egyik alapítója. És otthon majd megbeszélik, hogy nem érdemli meg őket ez a hálátlan ország. Mert ezek ilyenek…”