„Mert valahol a baloldal önfelszámolása sokkal szörnyűbb látvány, mint amire készülni lehetett. Az a furcsa felállás, hogy a baloldalnak nevezett teljes politikai közösségen belül egyedül Schiffer Andrástól nem kap az ember heveny émelygést. Az, ahogy most őt próbálják „buliba rángatni” az meg még annál is undorítóbb, mint amikor a DK házicsatornájává züllő ATV lesz Vágó céltáblája, Szily meg az ATV-jé. Valójában Schiffer lenácizása is ebbe a vonalba illeszkedik, szóval nem kell olyan nagyon szeretni Schiffert se, mert ő nem a mi kutyánk kölyke. Schiffer szövege csöppet sem meggyőzőbb, mint Mesterházy szövege, csak ő maga jobban tudja előadni az alacsonyáfa-emeltminimálbér-trafikmutyi-stadionbalhé-pfujjpaksanyátok szöveget. Hitelességnek nevezik ezt, ami igen ritka jelenség a politikai pálya másik felén. A különbség tehát alapvetően formai, de már ez is sokat számít akkor, amikor a baloldal egyéb kínálata a Szily-féle nárcisztikus egotrip (Para Kovács fiatal kiadásban) a Vágó-féle idegbeteg vagdalkozás, illetve a Friderikusz-féle széllökéses baromság között körvonalazható.
Közben van nekünk Pancho stadion, felépítik végül a Tuti toronyház brigádjának kedvenc szobrát Kerényiék, szétszántják Kishantost, és ez nekünk nem igazán tetszik. A baloldaltól persze továbbra is hányunk, de az első hetek mindenképp kényelmetlenek. Azonban tudjuk be ezt a választási évnek, és annak, hogy tulajdonképp most egymás ellen kampányol az igazából nagyon is egységes baloldal. Eljönnek még a napok, amikor lesz valós téma is, jelentősebb, komolyabb annál, minthogy épp Vágótól vagy Szilytől kelljen zacsiért nyúlni.”