Az álhírek terjesztésével a vesztünkbe rohanunk: ijesztő gyakorlat terjed a közösségi oldalakon
Négyből három hírt anélkül osztanak meg a felhasználók, hogy elolvasnák. Íme, az álhírek terjedésének pszichológiája.
Az újságíró a világ elé tárhatja gondolatvilágát. Sokat segít, ha van neki olyan. A legtöbbnek nincs.
„1. Még mindig vannak, akik azt hiszik, ez valami fontos dolog, ezért szebb parizert szeletelnek. Mármint úgy értve, nem annyira lejárt szavatosságút.
2. A csajoknak még valamennyire bejön. Na nem mindig, nem mindenhol és nem mindegyiknek. Ha házas vagy, ez természetszerűleg nem működik.
3. Hozzájut az ember egy rakás érdekes és titkos információhoz. Kár, hogy nem lehet őket megírni.
4. Kötetlen a munkaidő, ha leszámítjuk a kegyetlen ügyeleti rendszert, amiből azért néha kitörünk, mint Zrínyi.
5. A szomszédok megkínálják az embert, ha bográcsban főznek a kertben. RESPECT.
6. Lehet felnőtt tartalmakat nézni munkaidőben, mert az értelemszerűen és szorosan a munkánkhoz tartozik. Van ugye, hogy cikk lesz belőle.
7. Az újságíró a világ elé tárhatja gondolatvilágát. Sokat segít, ha van neki olyan. A legtöbbnek nincs.
8. A nagymenő politikusok és vállalkozók (a gazdagok) többsége köszön. Ha nem is előre, de utólag.
9. Sajtótájékoztatón előfordul, hogy ingyenkaja van. Megtakarítás 850 forint, hála, hála, hála.
10. Az újságíró gyermeke akkor is láthatja az apját/anyját, ha az közben focizni/vagy kocsmában van. Erre jó a tévé. Le az élő műsorokkal.”