„Nyakunkon a választás, dübörög, aminek dübörögnie kell, de milyen dübörgés ez?
Itt van ez a kormányváltó projekt, ez a gigantikus baloldali összeborulás. Fáradhatatlanul utazgatnak az országban, hirdetik az igét, a megváltást, a váltást. Sehol sincs halovány nyoma a tervszerűségnek, a megtervezett, előre kidolgozott és egyeztetett programnak, azaz a komolyságnak, a hitelességnek és a felelősségnek. Csak utaznak és beszélnek-hablatyolnak össze vissza.
Gyurcsány, mint mindig, egyértelmű. Az buzog és tör fel belőle, ami a lelke. Utazik szerte-szana és mondja, hogy Orbán egy gazember. A legnagyobb gazember. Gyáva és pitiáner, Etelközbe visszavágyó választási csaló, Putyin pincsikutyája. Rendben, az buzog és tör fel belőle, ami a lelke. De ezért érdemes ennyit utazni? Érdemes ezért derék vidéki embereket lázítani és hülyíteni? Képzeljünk el egy gimnáziumot, ahol a volt igazgató így beszél utódjáról. Vagy a bécsi filharmónikusokat, ahol egy Lorin Maazel így beszélt volna Karajanról. Hát Gréczy Zsolt, akár hiszed, akár nem, nem így beszélt.
Bajnai, szegény Bajnai ennél visszafogottabb. Ő is utazik, kolbászt eszik a kamerák előtt, de már csak szovjet utódállamot vizionál, Putyin helyőrségét. Szegénykém elfelejti, hogy huszonvalahányadik jelöltből lett kényszer-miniszterelnök (IMF-hitel), most meg úgy állítja be, hogy kormányzása a nyugalom, az egyetértés és a szeretet különös szimbiózisa és szigete volt. Hát nem volt.”