Ft
Ft
15°C
6°C
Ft
Ft
15°C
6°C
10. 02.
csütörtök
Legolvasottabb témák
Orbán Viktor
migráció
energiaválság
orosz-ukrán háború

Akták

AKTA
Háború Ukrajnában
AKTA
Választás 2024
AKTA
Háború Izraelben
AKTA
Lengyel választás
AKTA
Egymillió Találkozás Napja
AKTA
Foci Eb 2024
AKTA
Olimpia 2024
AKTA
Amerikai elnökválasztás 2024
AKTA
Árvíz 2024
AKTA
Magyar Péter botrányai
AKTA
Vagyonnyilatkozatok 2025
AKTA
Pénzügyi beszámolók
AKTA
Tusványos 2025
Előfizetés
Szerzőink Feliratkozás hírlevélre
10. 02.
csütörtök
Hírek
Vélemények
Mandiner Díj
szentté avatás Somorjai Ádám II. János Pál Vatikán katolikus egyház keresztény szerzetes vallás roma interjú XXIII. János Ferenc pápa Magyar Kurír bencés vélemény

II. János Pál és XXIII. János szentté avatására készülve

2014. március 10. 13:20

Ferenc pápa döntését, hogy kettőjüket egyszerre emeli a szentek sorába, elsősorban az motiválta, hogy a két pápa szolgálatára azonos nézőpontból lehet tekinteni.

2014. március 10. 13:20
Somorjai Ádám
Magyar Kurír

„Közeledik II. János Pál es XXIII. János szentté avatása. Mi a jelentősége ennek az eseménynek?

Úgy vélem, Ferenc pápa döntését, hogy kettőjüket egyszerre emeli a szentek sorába, elsősorban az motiválta, hogy a két pápa szolgálatára azonos nézőpontból lehet tekinteni. Gondoljunk arra, hogy János pápa idején kezdődött meg egy olyan új viszonyulás a kommunista tömb irányában, amely János Pál pápa idején teljesedett ki és – mondjuk ki, mert ritkán hangoztatjuk – elkerülve a harmadik világháborút, bekövetkezett az »annus mirabilis«, az úgynevezett »csodák esztendeje«, vagyis 1989, melyet mi otthon csak rendszerváltásnak csúfolunk. Ez igenis a csodák esztendeje volt, és a két pápa nélkül biztosan nem így következett volna be. Természetesen ez csupán egyetlen szempont, de lehet, hogy számunkra a legfontosabbak egyike. 

Miként folynak most az előkészületek a Vatikánban és az államtitkárságon a nagy esemény kapcsán?

A Vatikán különböző illetékes hivatalaiban dolgoznak a részletek előkészítésén. II. János Pál temetéséhez hasonló nagyságrendben jelentkeztek be államfők, diplomaták, akiket az olasz hatóságokkal együtt méltóképpen kell fogadni, utazásukat, tartózkodásukat Rómán belül lebonyolítani, s ez kifejezetten a pápa államtitkárságának a feladata, különös tekintettel a protokoll osztályra. A pápai szertartásmester hivatalának kell gondoskodnia arról, hogy liturgikus szempontból minden rendben történjék, legyen pl. elegendő számú áldoztató pap, stb. A Pápai Ház Prefektusi Hivatala – amelynek illetékessége az audienciák szervezése – szokott foglalkozni azzal, hogy elegendő szék álljon rendelkezésre, de ezt a munkát a Vatikán Állam Kormányzósága koordinálja, ezt nevezzük itt mi Governatoratónak. Mindenkire számos részfeladat jut, s örömmel készülünk az ünnepi eseményre. 

Ön II. János Pál idején kezdett dolgozni a vatikáni államtitkárságon. Azóta XVI. Benedek es Ferenc pápa szolgálatában is állt. Hogyan jellemezné a három pápaság tükrében a lengyel pápáét?

II. János Pál pápa – bár az előbb inkább politikai értelemben méltattam szolgálatát – korábban is, és itt, Rómában is képes volt arra, hogy főpapi szolgálatának lelki oldalára helyezze a hangsúlyt. Neki is – csakúgy, mint a többi pápának – az egyes személyek voltak a fontosak, mert közelebb akarta hozni őket az evangéliumhoz. Ezt a beállítódást világegyházi dimenziókba kellett áthelyeznie, amit sikeresen meg is tett, bár tudjuk, hogy élő, lüktető, népegyházi közegből, a lengyel egyházból, annak mindennapi hagyományvilágából érkezett. Talán nála a leghangsúlyosabb az, amit most tovább erősít Ferenc pápa szolgálata: a pápai hivatal globális, világméretű gyakorlása az egyes emberek szolgálatán keresztül. Ő az, aki elkezdte használni a kis népek nyelvét is, és nem véletlen, hogy a lengyel nyelv – éppen méretei miatt – pápai világnyelvvé vált, s ez mindmáig így is maradt. A népegyházi »kiképzés«, amelyben része volt, kifejeződött abban is, hogy krakkói segédpüspök, majd érsek korában, nagyböjtben, majd nagyhét folyamán szeretett órákra, sőt fél napokra is eltűnni a Krakkó-közeli Kalwaria Zebrzydowska zarándokhelyre, ahol egyszerű fekete reverendában, fekete kabátban vett részt a hívek között az áhítatban, a keresztúton. S amikor már a sokadik versszaknál mindenki feladta az éneklést, vagy előkapta énekeskönyvét, ő akkor is kívülről énekelte tovább a népénekeket.”
az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!