Mandiner.Magyarország: Oktatás

0. Alapvetés
1. Állam és közigazgatás
2. Nemzet

A Mandiner.Magyarország: A polgár visszatér a 2007-es A jövő visszahódítása című programunk újragondolása, amit fejezetenként teszünk közzé megvitatásra, majd az érkező kritikák és javaslatok megfontolásával és beépítésével rakjuk össze a végső változatot. Az oktatásról szóló fejezetünk:

SZÜKSÉGBŐL ERÉNYT
A kicsi, nyitott gazdaságú, jelentős természeti erőforrásokkal nem rendelkező országok felemelkedésének egyetlen hatékony útja az oktatás. Magyarország oktatási ráfordításai az elmúlt évtizedben a GDP 4,5 százaléka körül alakultak. Ez sem abszolút értékben, sem egy diákra számítva nem csökkenthető tovább, sőt, a jövőben a gazdasági növekedésből származó többletforrások egy érdemi részét is az oktatási rendszerbe szükséges átcsoportosítani, hogy mihamarabb elérjük az OECD-országok hat százalék feletti átlagát. A demográfiai folyamatok eredményeként folyamatosan csökken a gyerekek száma, így az iskolákba is mind kevesebben iratkoznak be. Erre az oktatási rendszer válasza az intézmények folyamatos bezárása, miközben az egyébként szomorú jelenséget a javunkra is fordíthatnánk: elég lenne megőrizni a meglévő oktatási infrastruktúrát ahhoz, hogy kisebb létszámú osztályokban tanulhassanak a diákok. A személyre szabott tanítói, tanári munka színvonalasabbá teszi az oktatást. Az elöregedő pedagógusi kar minőségi utánpótlása érdekében az államnak kiemelt ösztöndíjakkal kell ösztönöznie, hogy a tanári pálya esetében ne a maradékelv érvényesüljön, hanem vonzó legyen a legtehetségesebbek számára is.

ALAPTANTERV ÉS DIGITÁLIS ÁTÁLLÁS
A Nemzeti Alaptantervet továbbra is az államnak kell központilag meghatároznia, az ebben foglalt minimumelvárások mellett azonban minden intézménynek legyen lehetősége saját preferenciái, erősségei, adottságai szerint kitölteni a fennmaradó kereteket. A felülről az iskolákra kényszerített egységes szerkezet, módszerek, tananyag az oktatást lefelé nivellálja, a kiemelkedő teljesítmények visszafogásához vezet. A nyilvános oktatási terveket szakmai és pénzügyi szempontból egy erre a feladatra felállított szakértői testületnek kell véleményeznie, amelynek joga van korrekciós javaslatokat, ajánlásokat megfogalmazni. Digitalizálni kell a közoktatás teljes tananyagát, összekötve (a rászorulók számára ingyenes, mások számára a nagy volumenű beszerzésnek köszönhetően kedvezményes árú) táblagépek felmenő rendszerű bevezetésével az 1., 5. és 9. évfolyamokkal kezdve. Ez a lépés jelentős megtakarítással jár a tananyagellátásban, jóval rugalmasabbá teszi a tananyagfejlesztést, izgalmasabbá a tanulást, ráadásul a túl nehéz iskolatáskák problémáját is megoldja.

ÚJRAHANGOLNI A KÖZOKTATÁS TÉMÁIT
Az egészségesebb közélettel rendelkező, öntudatosabb, polgáribb Magyarország megteremtése érdekében erősítenénk az állampolgári, jogi és demokráciaismeretek oktatását. A történelemoktatásban – az ókori és középkori ismeretek rovására – az utóbbi évszázadra helyeznénk a hangsúlyt, hogy a felnövő nemzedékek tisztában legyenek a mai világban zajló folyamatokkal és azok gyökereivel. Támogatjuk az elképzelést, hogy középfokú nyelvvizsga nélkül ne lehessen felsőfokú tanulmányokat kezdeni. Külön órát szentelnénk a pénzügyi, közgazdasági és vállalkozói ismeretek elsajátítására. Erősíteni kell az idegennyelv-oktatást, elsősorban az angol nyelvét, hogy a mostantól felnövő évfolyamok elfogadható szinten olvassanak és beszéljenek a világ nyelvén. A hittan/erkölcstan oktatását támogatjuk. A mindennapos testnevelést avagy délutáni sportfoglalkozásokat a közoktatás teljes spektrumában kötelezővé tennénk – ezzel megalapozva a közegészségügy, az egészséges társadalom fejlődését..Támogatjuk a diákok – akár kötelező – jótékonysági munkáját, természetvédelemtől az idősek ellátásáig, ezzel erősítve a hazánkban rendkívül gyenge társadalmi szolidaritást. Erősítenénk a diákok kommunikációs, prezentációs, valamint projekt- és csoportmunkakészségeit.

DIFFERENCIÁLTABB FELSŐOKTATÁS
A felsőoktatásban (is) mind a felvételiknél, mind pedig a tanulmányok során egyértelműen és határozottan a teljesítményelvnek kell érvényesülnie. A bolognai rendszeren véleményünk szerint nem érdemes változtatni, el kell fogadni adottságként. A felsőoktatásban meg kell jelennie az intézmények közötti, sőt azokon belüli differenciálásnak. A jelenleginél erőteljesebben ki kell emelni a kutatóegyetemeket, és meg kell őket szabadítani a tömegképzés nyűgétől, ami a fejkvótából eredt. Jöjjenek létre elitegyetemek, és erősödjenek tovább a szakkollégiumok, az elitképzés fő helyszínei. A vidéki főiskolák megőrzendők, ennek érdekében egyes képzési területen monopóliumot kaphatnak, ugyanakkor meg kell szüntetni azt a nyomást, amely miatt – a profiljuknak megfelelő tevékenység helyett – különböző trükkökkel igyekeznek papíron tudományos kutatóintézménnyé válni. A felsőoktatás hozzáférhetőségének növelését, illetve a költségek leszorítását szolgálhatja az online végezhető kurzusok mielőbbi széles körű bevezetése.

ÖSZTÖNDÍJAK ÉS VÁLLALKOZÁSOK
Jelenleg sem a hallgatónak, sem az oktatónak nem különösebben érdeke, hogy jól tanuljon, illetve tanítson, ezért új érdekeltségi rendszereket kell létrehozni. A diákok számára jelentősen differenciált ösztöndíj- és szankciórendszert kell bevezetni. Fontosnak tartjuk a vállalati ösztöndíjak térnyerését minél szélesebb körben, ennek érdekében az így nyújtott ösztöndíjakat levonhatóvá tennénk a társasági nyereségadóból. Más szinteken is közelítenénk egymáshoz az akadémiai- és a versenyszférát, úgy gondoljuk, az egyetemekhez kapcsolódó intézmények egyik fontos feladata a hallgatók vállalkozásainak inkubálása. A teljesítményelv azonban nemcsak a hallgatókra vonatkozna – egy egységes rendszert hoznánk létre, amelyben félévek végén a hallgatók is értékelhetik tanáraik évközi munkáját, a tőlük kapott tudás relevanciáját, hasznosságát.

KERETSZÁMOK ÉS PÁLYAKÖVETÉS
A felvételi keretszámoknak biztosítaniuk kell, hogy a magyar diplomások aránya a saját korosztályukban néhány év alatt elérje, illetve haladja meg az európai uniós átlagot. A keretszámokon belül megtartandónak tartjuk a teljesen, valamint részbeni állami finanszírozás, illetve az önköltség rendszerét. Ennek arányait azonban elsősorban nem az államháztartás pénzügyi érdekeinek kell meghatároznia, hanem a diákok mindenkori felvételi, illetve későbbi tanulmányi teljesítményének. Az egyes szakok keretszámát az állam csak fokozatosan, a munkáltatók, az oktatási rendszer és az állam képviselőiből álló kerekasztal javaslatai alapján módosíthatja. Támogatjuk a hallgatói szerződések rendszerének fenntartását: akinek közpénzből finanszírozzuk a diplomáját, az később maga is járuljon hozzá a közösség jólétéhez. Emellett be kell vezetni az általános, minden intézmény minden szakára kiterjedő diplomás pályakövetési rendszert, amelyhez az információszolgáltatást minden hallgató szerződésben vállalja. Az adatokat a lehető legteljesebben, könnyen értelmezhető módon nyilvánosságra kell hozni, hogy pályaválasztáskor mindenki tudhassa, mire számíthat a munkaerőpiacon.

A TUDÁS TUDÁST SZÜL
A finanszírozási konfliktusok esetén függetlenségükre oly’ kényes intézmények sajnos a lehetségesnél jóval ritkábban használják autonómiájukat az összintézményi minőségi oktatás megteremtésére. Teljes, a nyilvánosság bevonásával zajló oktató- és tananyag-revízióra van szükség, mert még a legjobb egyetemek egyes bugyraiban is egészen elképesztő jegyzetekből oktatnak nagyon kétes szakmai és emberi kvalitású tanárok. Az oktatók javadalmazását (és jutalmazását) elsősorban oktatói-szakmai előmenetelük, másodsorban tudományos tevékenységük alapján kell megállapítani. Az előbbihez nélkülözhetetlen a minősítési célú, rendszeres, vezető oktatói és tanszékvezetői hospitálások bevezetése, valamint a hallgatói vélemények széleskörű és rendszeres begyűjtése. A felsőoktatásban számos olyan szellemi teljesítmény születik, amivel jó esetben legalább a konzulens/opponens találkozik – rosszabb esetben még ő sem. Minél szélesebb publikációs lehetőséget kell teremteni a hallgatók számára, egyetemi orgánumokban épp úgy, mint a hazai vagy éppen a nemzetközi folyóiratokban. Minden, a felsőoktatásban készülő munkát – a házidolgozatoktól, a TDK-anyagokon át a szakdolgozatokig – kötelezően publikálni kell egy egységes, jól metaadatolt internetes dolgozattárban. Ennek segítségével egyre színvonalasabb munkák születhetnek, plágium esetén pedig – a megfelelő kontrollalgoritmusok révén – szinte száz százalékos a lebukás valószínűsége.

*

(Illusztráció: Fortepan)