„Néhány egyszerű, köznapi, valószínűleg a magyar társadalom túlnyomó része által osztott értéknormatíván túl ugyanis hiába keresnénk árnyalt ideológiával alátámasztott koherens világképet az elmúlt négy év kormányzati gazdaságpolitikája mögött, a Fidesz sokkal pragmatikusabb ennél. Mik ezek az értéknormatívák?
Éljenek az emberek lehetőleg termelő munkából, és ne segélyekből vagy nyerészkedésből, jelentsen bármit is a »termelő munka« és a »nyerészkedés«.
A nagy szervezetek, »monopóliumok« a többiek kárára használják ki erőfölényüket, ezért őket korlátozni, a kisebbeket támogatni kell.
A nemzeti érdekek képviselete azt jelenti, hogy a magyar tulajdonban lévő cégeket közvetlenül helyzetbe kell hozni a külföldiekkel szemben.
Ezeken túlmenően azonban a Fidesz nem piacpártibb vagy piacellenesebb, mint a magyar állampolgárok zöme. Inkább arról lehet szó, hogy a legfőbb kormányzati döntéshozók köre a világot, s benne a modern gazdaság működését sokkal egyszerűbbnek látja, mint amilyen az a valóságban, s mint amilyennek a gazdasági szakértők általuk félresöpört elemzései leírják.
Az a voluntarista hév – és tegyük hozzá: látványos előkészítetlenség és átgondolatlanság – amivel a második Fidesz-kormány egyes, gyakran régóta húzódó, súlyos gazdasági problémák kezeléséhez látott, jól mutatja, hogy szerintük azok eddigi megoldatlanságát csak az akarat és elszántság hiánya, valamint persze az ellenérdekelt csoportok kerékkötése, és nem a probléma komplexitása, kezelésének óhatatlan nehézségei magyarázhatják.
Azt ugyanis a kormányzat legádázabb kritikusainak is el kell ismerniük, hogy a kormány radikális lépéseinek jó része valódi, mindenki által problémának érzett helyzeteket igyekezett orvosolni.”