„Narancsbőr. Már a szót is utálja minden nő. Ki ne bosszankodna, ha a szép sima bőr helyett hepehupás, gödröcskés felületet lát a tükörben. Eddig a narancsbőrről inkább szépészeti tanácsadókban és a csodaszernek hirdetett kencék reklámjaiban lehetett olvasni. A kormánynak egyvalamit már biztosan köszönhetünk. A »narancsbőr« szó új jelentést kapva bevonult a könyvesboltokba. Ferenczi Krisztina adta ezt a címet kitűnő könyvének, amelyben az Orbán-vagyonok nyomába ered. Mostantól a narancsbőr már nemcsak bőrhibát, hanem társadalmi betegséget is jelent. Annyiban hűen az eredeti szóhasználathoz, hogy ez a nyavalya is roppant nehezen gyógyítható. Nem elég a felületi kezelés, az (el)kenegetés, hogy megszabaduljunk a felszín alatt meggyűlt kis méreg-gócoktól. A kozmetikusok azt szokták tanácsolni: ha szabadulni akarunk tőlük, újra mozgásba kell hozni a szervezet pangó keringési rendszerét. Akár az országban, ahol szintén mozdulnunk kell, ha nem tetszik a narancsbőr, az, hogy a narancs nevében hatalmat gyakorló potentátoknak mindenhez van bőr az ábrázatján.
A könyv - hol máshol - Felcsút példáján mutatja be, mi és hogyan történt velünk, amíg ellepett minket a narancsbőr. Felcsút szép falu, a szívemhez már csak azért is közel van, mert kedves kolléganőm származik onnan. De most, mint egy laboratóriumban, górcső alatt vizsgálható benne a társadalmi »narancsbőr«. A diagnózis nem tetszik mindenkinek. A falu polgármestere: Mészáros Lőrinc állítólag meg is tiltotta az egyik panaszkodónak, hogy a könyv szerzőjével, »azzal a büdös kurvával« szóba álljon. A Nemzeti Föld Alap kicsit szebben, de hasonló indulattal fogalmazott, amikor Ferenczi Krisztinát feljelentette »vádaskodó és alantas megállapítások«, »az alperes rög- és téveszméje« miatt.
Ezen »rög- és téveszmék« közül már nem is rágódnék azon, hogyan lett a már említett polgármester, a miniszterelnök jó barátja, egyszerű gázszerelőből a száz leggazdagabb magyar egyike, az ezzel foglalkozó kiadvány szerint hétmilliárdosra becsült vagyon birtokosa. Nálam is járnak időnként gázszerelők, szoktam is nekik példálózni az előrejutás lehetőségeiről, a válaszuk sajnos e helyt nem idézhető.”