Vesszen Trianon?

„Nem kis dilemma az sem, hogy meddig teszik még nevetségessé magukat a románok előtt az autonómiaharc önjelölt apostolai a rendre besült és rendszerint csak petíciók átadásával véget érő, gyér támogatottságú tüntetéseikkel. Mint ahogy nem utolsó szempont az sem, hogy kiket engednek az ilyen rendezvényeknek még a környékére is. Megtisztelő a magyar szélsőjobb támogatása, de ha bárgyúnak is alig nevezhető fröcsögésük és lökdösődésük helyett mondjuk tisztes távolságból elmondanának tíz rózsafüzért, vagy fölösleges energiájukat a csíksomlyói keresztúton vezetnék le, akkor is többet tennének a székely önrendelkezésért. Végezetül pedig el kellene dönteni, hogy egyáltalán akar-e bárki is autonómiát. A számok és az ügy iránti eddigi lelkesedés ugyanis egyelőre nem ezt igazolja.

Fiatalkorom nagy része és szakmai múltam jelentős hányada azzal telt el, hogy végigtudósítottam az erdélyi magyarság autonómia iránti vergődését. Huszonöt év múlt el közben, és a gyakorlatban még semmilyen jelét nem tapasztaltam annak, hogy biztató irányba tartanának a székelyek dolgai. Leszámítva talán azt, hogy sikerült megnyerni ügyüknek néhány normálisabb és európaibb gondolkodású román véleményformáló személyiség szimpátiáját.

Két és fél évtized alatt idáig jutottunk el… Nagy elvárásnak bizonyulna részemről, hogy még életemben szeretném megtapasztalni az autonómia valamilyen formáját a Kárpátok környékén? Mert ha csak lehet, nem lélekvándorlóként szeretnék az anyanyelvemen ügyeket intézni a csíkszeredai bíróságon. Addig viszont javasolnám: most már tényleg ne vesszen Trianon. Inkább éljen Felvidék, éljen Délvidék, éljen Kárpátalja, éljen Erdély és benne éljen a szabad Székelyföld!”