Jó úton járnak-e? Van-e értelme küzdeni a kézműves borokért, amikor az iskolában is azt tanulják (és ez komoly!), hogy ezt nem így kell?
„Újra vissza és vissza térő téma a fiatalok helyzete. Nem csoda, hiszen itt élnek velünk, ráadásul hol ilyen, hol olyan színezettel, de gyakran szólnak róluk a hírek. Például arról, hogy itthon maradnak-e, vagy ha nem, akkor látjuk-e őket újra? De ha úgy döntenek, hogy maradnak, akkor van-e esélyük itthon? De van aki más irányból közelít, és inkább azt feszegeti: van-e bennük elszántság, van-e bennük tehetség?
Egy kézműves borokat forgalmazó kicsiny kis üzletben, természetesen beszélgetünk egy kicsit a fiatal, kézműves borászokról is. Például arról, hogy: léteznek! Ha úgy tetszik - vannak! Tessék őket meglátni! A szemük csillog, a lelkesedésük magával ragadó Persze vannak nekik is nehéz pillanataik, van amikor látszik rajtuk, hogy nem sok választja el őket attól, hogy feladják. Küzdenek a gazdasági problémákkal, küzdenek azzal, hogy van aki csak azért nem veszi őket komolyan mert fiatalok. (Ezt mondjuk nem is értem: van aki nem tudja, hogy mindenki, például a Ráspi is volt egyszer fiatal? Van aki azt gondolja, hogy amikor fiatal volt, akkor kevésbé volt tehetséges?)
De a fiataljainknak mással is meg kell küzdeniük: jó úton járnak-e? Van-e értelme küzdeni a kézműves borokért, amikor az iskolában is azt tanulják (és ez komoly!), hogy ezt nem így kell? Van-e értelme küzdeniük a technológiai borászat szorításában? Lehet, hogy sok bennük a kérdés, a kétség, de egy valamit nem lehet tőlük elvitatni: van egy álmuk! De nem ám csak olyan álmodozós, ködös, megfoghatatlan álom. Persze van ilyenjük is, de közben az álmuk egy részét már megélték. Ezen álmok egy részét már palackba töltötték. Ezek az álmok már foghatóak. Ezek az álmok már mások számára, a mi, az Ön számára is átélhetőek! Tudja, hogy sokan mit mondanak ezen fiatalok boraira (nem magukra a fiatalokra!): »hátőőőő tehetségesek«, értsd: nem rossz.
Tudja mit? Bocsánat, de ezt mondani egyszerűen nem fair. Ezek a borok ugyanis elképesztően jók! Nem ahhoz képest, hogy fiatalok segítették őket a világra. Nem ahhoz képest, hogy nekik (még) nincs nagy nevük! Azért kell rájuk azt mondani, hogy jók, mert azok. Na, itt szoktam a beszélgetésen csavarni még egyet: Nem elég csak beszélni. Cselekedni is kell! Észre kell vennünk őket, és észre kell vennünk azt is, hogy ezek a fiatalok nem csak álmodoznak, hanem dolgoznak - az eredményeik pedig kiválóak!
Tessék kóstolni a boraikat, és ne mindig csak a már bevált nagy neveket. Egyrészt teljesen biztos vagyok benne, hogy Ön is elégedett lesz, amikor a palackból a poharába tölti a megvalósult álmot, másrészt - és most elnézést, hogy az Ön szempontja elé helyezem a fiatal borász szempontját - így igazoljuk vissza, hogy van értelme a mindennapos küzdelmüknek! Így igazoljuk vissza, hogy van értelme szembe nézni a kétellyel! Így mutatjuk meg nekik, hogy ez az egész nem csak róluk szól, hanem rólunk is, és tudjuk, hogy: A fiataljaink jövője nélkül, nekünk is csak jelenünk van!”
Az elektromos mobilitás „forradalmi gyorsasággal” fog elterjedni, mert az egész világ megtanulja azt, hogy az olajimport az mekkora kitettség – jelentette ki Mráz Ágoston Sámuel a Mandiner Mesterterv című műsorában.
Kemény, határozott vélemény.
A hangos magyar író fejben bezzegmáshol él. Tíz éve nyitott határokat követel, mert bécsi, berlini és frankfurti fogadásokon látta, hogy az idegen szép.
Szakértők kiszámolták, hogy mekkora marha Szabó Andrea szociológus és „szakértői” csapata.
A Kelet-Európában zajló konfliktusok kapcsán jelenleg három forgatókönyv képzelhető el: egy rossz, egy sokkal rosszabb és egy reményt keltő.
A mobilitás korszakában egyre inkább elmosódik a határ az iroda, az iskola és a pihenés helyszínei között.
Hiába a hangos brüsszeli propaganda, az energiaszankciók csődöt mondtak. Czepek Gábor és Hortay Olivér kőkemény figyelmeztetést adott ki: az ukrajnai háborúra hivatkozva hamarosan brutális fogyasztáscsökkentésre – a nadrágszíj meghúzására – kényszeríthetik az embereket.
