„Az átlag orosz eleve rossz szemmel nézi, hogy a puccsal hatalomra került ukrán kormány külügyminiszterével egyáltalán szóba áll Lavrov, az orosz diplomácia vezetője. Azért nem helyesli ezt, mert szerinte az ukránok ereje legfeljebb két dologhoz elég: polgárháború kirobbantásához, illetve a négy ukrajnai atomerőmű fölötti ellenőrzés megszerzésével, az atomkatasztrófával való zsaroláshoz. Arra bizonyosan nem futná az ukránok gazdasági és katonai erejéből, hogy eredményesen vegyék fel a harcot a határ másik oldalán nagy erőkkel felvonult orosz hadsereggel, de arra igen, hogy provokáció gyanánt vérfürdőt rendezzenek az ukrajnai oroszok körében, s ezzel esetleg beavatkozásra késztessék Moszkva haderejét. Ha ez - Isten ments! - bekövetkezne, akkor aztán tényleg a vádlottak padjára lehetne állítani Oroszországot!
A nyugati, benne a magyar média szinte egyáltalán nem ad hírt az ilyen polémiákról. Arról sem igen beszél, hogy az eseményekkel való sodródásoknak, a tehetetlenségeknek, az amerikai gazdasági érdekek által mozgatott világpolitikai cselszövéseknek ebben a kavalkádjában Ukrajna délkeleti városaiban már létrejöttek az orosz önvédelmi egységek. A térségben egyre magasabbra csapnak az ukrán banderista banditák garázdálkodásaitól való félelemből és a krími népszavazás lelkesítő erejéből táplálkozó indulatok. Ahogyan Kemény László professzor írja: »Ez a polgárháború kiéleződését és elmérgesedését jelentheti.«