Elérkeztünk egy olyan korba, amikor az önmagát sokáig tartó – s ma már tarthatatlannak tűnő optimista – közgazdasági eszmény, a végtelen fejlődés illúziója kénytelen átadni helyét a fenntartható fejlődés illúziójának.
„Ez a fajta szemlélet egy sajátos linearitást tükröz, miszerint a jövő nem más, mint meghosszabbított múlt. A prognózisok nem a végidőkre néznek, hanem egy belátható időintervallumra, ötven, száz évre, ugyanakkor valami apokaliptikus üzenetet hordoznak. Sötét jövő sejlik fel bennük, az emberiség egyre kilátástalanabb helyzetbe kerül. Nemcsak a szegények és gazdagok közötti társadalmi olló nyílik szét egyre jobban, hanem a globalizáció hatásaként a migráció, illetve különböző társadalmi feszültségek elvezethetnek a földi élet végéhez.
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
A COP29 zárónyilatkozata bár elfogadott egy évi 300 milliárd dolláros klímafinanszírozási célt 2035-ig, India és más fejlődő országok elégedetlenségüket fejezték ki. Szerintük a támogatás mértéke elenyésző, és tovább mélyíti a fejlett és a fejlődő államok közötti szakadékot.
A Fidesz mindenkit arra kér, hogy töltse ki a nemzeti konzultációt.
Az ünnepekre fogalmazott meg ajánlásokat a színésznő.
Egyre valószínűbb, hogy felborítja az európai időjárást a La Niña, amely nem csak a télre, de a 2025-ös évre is rendkívüli hatással lehet.
Élesen bírálta a német kormánykoalíciót a volt osztrák kancellár. Nem kímélte a migrációs politikájukat sem.
A legjobb politikai barométer a világban a román politika mozgása: ahová áll, ott mindenképpen fordulat várható.
Nagy tervezgető vagyok. Tervezgető és álmodozó. Ez az álmodozás nem egy jó hírű kifejezés, mert leginkább valami olyasmit értenek alatta, ami felesleges, értelmetlen és hiábavaló. Elálmodozgat az ember, na persze. De nagyon ráérsz!
