Elérkeztünk egy olyan korba, amikor az önmagát sokáig tartó – s ma már tarthatatlannak tűnő optimista – közgazdasági eszmény, a végtelen fejlődés illúziója kénytelen átadni helyét a fenntartható fejlődés illúziójának.
„Ez a fajta szemlélet egy sajátos linearitást tükröz, miszerint a jövő nem más, mint meghosszabbított múlt. A prognózisok nem a végidőkre néznek, hanem egy belátható időintervallumra, ötven, száz évre, ugyanakkor valami apokaliptikus üzenetet hordoznak. Sötét jövő sejlik fel bennük, az emberiség egyre kilátástalanabb helyzetbe kerül. Nemcsak a szegények és gazdagok közötti társadalmi olló nyílik szét egyre jobban, hanem a globalizáció hatásaként a migráció, illetve különböző társadalmi feszültségek elvezethetnek a földi élet végéhez.
Mennyire felkészült Európa a válságokra? Karácsony Ádámmal az uniós készletezési stratégiáról, Brüsszel háborús hangulatáról és a Régiók Bizottságában elfogadott jelentéséről beszélgettünk.
Számíthattok rám; még nagyobb elszántsággal folytatom a munkámat, amelynek során a jövőben több elemzést és kevesebb influenszerkedést láthattok majd tőlem.
Cselekedni kell, nem pánikolni: lucra megy a játék, az előrejelzések pedig kétségbeejtőek!
A megújulás nem választható lehetőség a nemzeti oldalon, hanem szükségszerű.
Senki sem érti hogy ennek tulajdonképpen mi faszom értelme volt, hogy a fenébe tudott egy ilyen zavarodott kis pukkancs lenyúlni másfél évtizedet milliók életéből.
A budapesti Fidesz új frakcióvezetője elárulta, milyen javaslatokkal készülnek.
A jobboldali politikus alaposan felborzolta a kedélyeket Franciaország lehetséges jövőbeli szerepvállalása kapcsán.
