Most az ukrán válság is alkalmat ad arra, hogy a választási kampány ne arról szóljon, amiről kellene.
„Kiélezett nemzetközi válság idején a krízis mindig a kormánypártokat segíti. Hiszen csak a kormánynak vannak olyan eszközei, amelyek megvédhetik a lakosságot. Miről szólhat egy kampánytémává emelt vita az ukrán helyzetről? Az ellenzék elmondhatja (amint egyes vezetői teszik), hogy az orosz agresszió hazánkat is fenyegeti, Magyarország sincs biztonságban, és páratlan nemzetközi válság fenyeget. A kormány erre megnyugtatja a társadalmat, hogy az oroszok nem fogják megszállni Magyarországot, és a belügyeinkbe sem szólnak be. S mivel így is fog történni, újabb voksokat söpörhet be a biztonságra vágyó szavazóktól.
Az elmúlt negyed században az MSZP egyik legnagyobb erénye külpolitikusainak higgadtsága, kiegyensúlyozó képessége volt. Ezt itthon és a nemzetközi életben olyanok is elismerték, akik amúgy nem rokonszenveztek a baloldallal. E politika egyik sarokköve éppen az, hogy hű tagjai vagyunk az EU-nak és a NATO-nak, de Oroszországgal is jó kapcsolatokat tartunk fent. Egy zavaros és napról napra változó ukrán válság miatt önpusztító hiba lenne ezt feladni. Ami pedig a paksi szerződést illeti: ha valóban hátrányos hazánk számára, akkor erről csakis az tehet, aki magyar részről aláírta. S ez a személy nem Putyin, hanem Orbán.”
Az elektromos mobilitás „forradalmi gyorsasággal” fog elterjedni, mert az egész világ megtanulja azt, hogy az olajimport az mekkora kitettség – jelentette ki Mráz Ágoston Sámuel a Mandiner Mesterterv című műsorában.
Most pedig síri csend honol a szerkesztőségekben.
Titkosszolgálati háború zajlik a háttérben: külföldi érdekek és ukrán bérügynökök akarják manipulálni a magyar választást.
Wáberer György a Telex stúdiójában égette magát tovább.
Nem maradt több kérdés a Tisza Párt elnöke kapcsán.
A Tisza Párt kecskeméti képviselőjelöltje, Molnár János már két éve kilépett munkahelyéről, hogy a Tisza Pártot támogassa. Az Ellenpont cikke most azt feszegeti, mi történt az elmúlt esztendőkben.
A tengerentúlról most éppen azt fejtegetik, hogyan kellene értelmezni a magyar belpolitikai folyamatokat. Kevés sikerrel.
Most pedig síri csend honol a szerkesztőségekben.
