Verébre váltott túzok

„Székelyföld területi autonó­miájának ügyéről egyetlenegyszer sem esett szó a három és fél órás RMDSZ-tanácskozáson, oly kínosan kerülték az autonómia szó kiejtését, mintha mumus lenne, mely elijesztheti román partnereiket. Annál gyakrabban hallhattunk pénzről, minisztériumokban megnyíló ajtókról, autópályáról, s a felszólalók nem győzték hangsúlyozni: mindenki ezt várja tőlük, az egyszerű emberektől a polgármesterekig. Ismét erőre kapva hirdette az igét az óvatos, kis lépések politikájára esküvő, már éppen leáldozóban lévő régi szárny, s újra előretörni látszik a merjünk kicsik lenni elv is, hisz abból, ami elhangzott, a legnagyratörőbb, még elérhető elvárásnak a szimbólumok szabad használata és a magyar prefektusok kinevezése bizonyulhat.

(...) Jobb, ha beérjük a mai verébbel, hisz a holnapi túzok nem is létezik – értelmezhetjük Markó Béla intő szavait. Hogyan várhatjuk hát tőlük az autonómia támogatását, ha bevallottan nem is hisznek benne, s éhes hordaként csapnak le a koncként odavetett verebecskére?