„Disznóvágásokon nőttem fel, szeretem a falusi ételeket, és apukám tudja, hogy melyik hús származik megbízható helyről, így rendszeresen ellát minket a legjobb falatokkal, igazi házi tojással. Mi igyekszünk magyar termékeket fogyasztani, de megvesszük a banánt, a narancsot is, nem soviniszta módon etetjük a gyerekeinket. A kislányomnak sokáig főztem, és a kisfiamnak is készítek hazai zöldségből főzelékeket, bár most már inkább a nagyszülők főznek. A férjem az egyetlen, akit nem várok haza meleg étellel, az már sok lenne. (...)
Még nem tapasztaltam, hogy bárki távolságtartóbb lenne velem vagy a gyerekemmel csak azért, mert jobbikos vagyok. És fordítva is igaz: ha egy cigány kisgyerekkel játszik a kislányom, önmagában emiatt nem szólok rá. Van egy más kultúrához tartozó gyerek a bölcsődei csoportjában is, tényleg semmi probléma nincsen a származásával. A nevelésbe olyan elemeket viszünk be, amiket a férjemmel helyesnek gondolunk, amik elősegítik a gyermekeink szebb jövőjét.”