De maradjunk a svédeknél. Mint arról korábban is írtam, a nyilvánossági törvények hatékonyan akadályozzák meg a politikai elitet, hogy a nagy újraelosztás közepette a saját zsebeit tömje degeszre. Ezt talán még az elvtársak is szívesen vennék, nem is ez a tétel az, amitől irtóznának, hanem, amiről eztán lesz szó.
A svéd állam nem kíván a gazdaság főszereplőjévé vélni. Azon túl, hogy az adót beszedi, nem akadályozza, ellenkezőleg, utat söpör a vállalkozások előtt, amelyek kemény piaci versenyben állítják elő a profitot, a jóléti állam forrását. Árban és minőségben versenyeznek, nem úgy, mint nálunk, korrupcióban. Tehát a gazdaság szabad piaci versenyben működik, nem csókos kapitalizmusban.”