„A boldogság közgazdaságtana címmel szervezik a konferenciát. Úttörő a kezdeményezés, újszerű a témafelvetés. Miért éppen ezt választották?
Nem a témaválasztás a különleges, hanem annak megközelítési módja. Ma a közgazdaságtan, a pszichológia és a szociológia területén is divattéma a boldogság. Alapkérdés azonban, hogy valójában mit értünk boldogság alatt. A főáram alapvetően a hedonista megközelítéssel él: a boldogság egy kellemes állapot elérése. A mi paradigmánk azonban az egyház társadalmi tanításával karöltve határozza meg a boldogságot. Az Arisztotelész által megfogalmazott, és Aquinói Szent Tamás által továbbfejlesztett boldogságfogalomból indulunk ki. E szerint a boldogság cél, a kiteljesedés célja. Dinamizmus, folyamat, melyben az ember az értékek hierarchiája mentén egyre tökéletesedik az erények által. A kiteljesedési folyamat végső célja Arisztotlésznél az igazság szemlélése, a kereszténységben pedig maga Isten. A boldogság megfogalmazásakor nem tudjuk kihagyni az Istent. Ide fogalmilag is és logikailag is el kell jutni. A pszichológiában is fellelhető az arisztotelészi irány: az ember nem üres doboz, benne nem a bemenő és kimenő ingerek határozzák meg, hogy mi történik, ahogyan a behaviorizmus állítja, de nem is a benne élő ösztönök. Ez az irányzat (a humanisztikus pszichológián belül az ún. önmeghatározás elmélet, SDT) szószólói azt vallják: az ember szabad és önmagát határozza meg. Bár a struktúra erősen hatni tud az emberre, de személyiségének, mivoltának legvégső meghatározója a szabadsága.