Rezsitörténelem – másként

„Nagyon téved a Fidesz, ha úgy gondolja, hogy a rezsicsökkentés a jelenlegi kormány »találmánya«. Tanárként megpróbáltam néhány lehetséges ál-történelmi példát citálni az elmúlt évezredekből. Mit tett volna az adott rezsim akkor, ha... Ez a kérdés persze kissé történelmietlen, de miért ne játszunk el a gondolattal? (...)

A magyar történelemben I. István törvényeiben találkozhatnánk először a kérdéssel, leheletfinom utalás formájában: vasárnap mindenkinek el kell mennie a misére, kivéve akik a tüzet őrzik. Ennél konkrétabb és világosabb az Aranybulla úgynevezett rezsicsökkentési záradéka volna. Hunyadi Mátyás ismét az árnyaltabb megközelítést alkalmazná a füstpénz bevezetésével: minden ház, ahol felszáll a füst, egy ezüst dénár rezsicsökkentést kap. Pár évtizeddel később a kontinens túlfelén imígy szólna William Shakespeare hőse: rezsi vagy nem rezsi, ez itt a kérdés! (Hamlet, dán királyfi).

A három részre szakadt Magyarország kora, a »két pogány között« állapota nem kedvezett volna a rezsicsökkentés ügyének. A kérdés csak a Rákóczi-szabadságharcban kerülhetett volna újból felszínre, ahol a rezsicsökkentők (avagy kurucok) és rezsiemelők (labancok) csaptak össze. A szatmári béke után a nagyságos fejedelem rezsitói bujdosásában mindhalálig képviselte volna a rezsicsökkentés ügyét, ellentétben a Kuczug Balázs-féle rezsiárulókkal. Később a társadalmi haladás ügye egy múló pillanatra a bécsi udvarba helyeződött át. II. József úgynevezett rezsirendelete - amelyet azonban a »kalapos király« halálos ágyán visszavont - egy összbirodalmi rezsicsökkentés vízióját vázolta volna fel. A francia Napkirály, XIV. Lajos pedig állítólag azt mondta volna: "A rezsi én vagyok!«”