„Oké, nyilván nem ez lesz életünk legjobb két hete, de önmagában véve inkább vicces, mint elkeserítő aláírásokat gyűjteni. Az első napot arra használtuk, hogy megtapasztaljuk, mennyire könnyű összeszedni a szükséges 500-at (egyáltalán nem az) és hogy ez mennyire megy standolás nélkül (egyáltalán nem).
A pálmát egyértelműen az a fickó vitte el, aki kívül hagyta a kulcsát a zárban. Mikor ajtót nyitott, egyértelművé vált, hogy miért: szegényt felébresztettük, valószínűleg még részegen nyitott ajtót, ahogy ránéztem, éreztem is a számban azt a szörnyű ízt, ami ilyen véletlen sörözéseket követő késődélutáni szundi utáni ébredéskor sokkolja az embert. Viszont legalább aláírta - gondolom ő is érezte, hogy nincs nagyon választása, ha már szóltunk neki a kulcsról.
A második helyet holtversenyben egy nagyon hosszú nevű spanyol-magyar fiatalember, López vitte el, aki magyarul nem tudott, de a magyarországi helyzetet mégis ismerte, mint kiderült, a felesége magyar, így van, aki fordítson neki. Velük egy helyen végzett egy idős házaspár, akik közül a néni elmondta, hogy úgy döntöttek, senkit nem támogatnak. Elővettem a legmegnyerőbb unoka-mosolyomat és elmondtam neki, hogy ez most nem annyira a pártpreferenciáról szól, hanem arról, hogy meg tudom-e mérettetni magam a választásokon - ő egyből rákattant, hogy segíthet, a férje nem volt ennyire boldog, csak morgolódott, hogy mindenkinek ajtót nyit a felesége, és ha ez így megy tovább, akkor elveszi tőle a kulcsát, mert mi van, ha betörők jönnek. Mondtuk, hogy mi nem akarunk rosszat, mondta, hogy ezt elhiszi, de ajtónyitás előtt erre nincs garancia. Végül ő nem írt alá sajnos, talán kicsit tovább kellett volna ütni a vasat, de már fáradtunk, ez a vége felé volt. A szomszéd szobában épp akkor kezdődött a Story TV híradójában a szegmens a 4K!-s gyűjtésről Omárékkal, amikor a néni aláírta a papírt (vajon ha két perccel ezután érkezünk, aláírta volna a bácsi is?).
A harmadik helyre az utolsó ház 10. emeletéről ajánlom a nénit, akit főleg az győzött meg, hogy annyira elszántak vagyunk, hogy képesek voltunk felmászni a ház tetejére (a lift elromlott) az aláírásáért. Már a kezében volt a lakcímkártya, mikor erre rájött, de hozzátette, hogy akkor pláne megérdemeljük.