„Az az ember, aki elve úgy indul el otthonról, hogy ma választhatok magamnak mást is, az előbb utóbb választ is. Aki az érzéseire hagyatkozik, ami ma egy különösen szeretett kategória, talál alkalmat, hogy ezt megtegye és azt is mondja nem tehetek róla (céges buli, sokat ittunk). Vannak közkeletű hitek is és persze van benne mindig kis igazságmorzsa is. A férfinak szabad, a nőnek nem. Egy kapcsolatban a női szerep nagyon fontos. Ha ez a szerep sérül, ami az anyasághoz, utódláshoz kapcsolódik, akkor dől minden. De igazán csalás sem kell hozzá, elég csak lebecsülni, lenézni, lejáratni a férfit és jön a »Hogy csináljunk alkoholistát a férjünkből?« kérdésre a literekben mérhető válasz és a külön eltöltött órák hossza. Persze egy nőt is fel lehet hergelni. Amikor odaszánja magát egy férfi mellé, akkor fel is adja magát, és rá is bízza magát, kiszolgáltatja magát. Hiszen az anyaság nem egyszemélyes műfaj. Az aki ilyen végletekre is képes, ha nem érzi biztonságban magát és gyermekét, az más végletekre is képes lesz.
A kapcsolat megléte és fenntartása döntés. Két folyamatosan változó ember, folyamatosan változó kapcsolatban folyamatosan illeszkedik, gondolkodik, érez. Ezt nem lehet rutinból csinálni. Ráadásul biztos pontokra van szükség, ami segít tájékozódni. Ilyen a Szentírás házasságképe is. Mint amit Isten ad nekünk kapaszkodónak, korlátnak. Két ember között eligazodni ez nagy segítség.
Tévedés lenne azt gondolni, hogy aki ilyen segítséggel él, annak nincsenek válságai, nem történnek megingások, csalások. Ezt nevezzük kísértésnek. Létezik. A lutheri megfogalmazás nagyon jó. Azt nem akadályozhatom meg, hogy egy madár elszálljon a fejem felett, de azt igen, hogy fészket rakjon a fejemre.”