„Revizionizmus, azaz egy korábbi igazságtalan helyzet - Kárpátalja elcsatolása és az ottani magyarok elszakadása az anyaországtól - felülvizsgálata. Jelenleg pedig helyzet van; a szomszédunkban oszladozni látszik egy államalakulat. A kérdés tehát nem az, hogy hol van a revizionizmus, hanem az, hogy lehet-e aktualizálni és nyerhetünk rajta valamit?
Talán most újra a délszláv háború emléke kísért és a kérdés ugyanaz a magyar politikai elitnek és a magyar nemzetnek is; megint magyarok vérezzenek egy olyan földön, amely az országunké volt, de most ne magyar érdekekért, hanem egy újabb hátrányos helyzetért, egy újraosztásért? 150.000 magyar ember és a földünk most éppen a tét, amelyre hajlamosak vagyunk úgy gondolni, hogy »Ukrajna« illetve »ukrán kérdés«. Pedig nem az, vagy nemcsak az.
Nézőpont kérdése, ha cinikusak vagyunk vagy vesztesek. Egyik sem bölcs opció. Van azonban olyan perspektíva, hogy csak a saját érdekeinket nézzük: Kárpátalja. Magyar föld, magyarokkal, magyar érdek megvédeni. Nem ukrán kérdés. Nem Ukrajna kérdése. (...)
A diplomáciának különféle oldalai vannak, a beavatkozás is az egy széthulló állam esetében. A magyarokat és a magyar állam érdekeit megvédeni kötelesség, nem öntörvényű machtpolitik. Expanzió. Perspektíva. Nem lehetünk közömbösek azzal, hogy mi alakul ki újra a határainkon, úgy ahogyan a kilencvenes évek elején.”