Az LMP egy és igaz története

„Nem kellett egy Török Gábornak lennem, hogy levegyem, Schifferék és a PM közötti ellentétet jelen pillanatban az jelenti, hogy míg az LMP tartja magát az elveihez és mondjuk Gyurcsánnyal nem csinál közös listát, addig a PM szükség törvényt bont alapon az Orbán elleni összefogást látja a hiteles lépésnek a megváltozott jogállami környezetben és az egyfordulós szisztémában, úgy is, ha ezzel háttérbe szorítja és hosszú távon kockáztatja a párt identitását. Itt nekem újra nagyon hiányzott, hogy Schiffer mondjon valamit, mert megint csak az jött le, hogy a PM az Orbán leváltását kezeli prioritásként, míg Schiffer saját magát és az LMP-t.

A másik kérdés pedig, ha túl akarnak lépni a népi – urbánus ellentéteken, akkor az ország jövőjéről miért úgy fantáziálnak, hogy abban a népi/felcsúti Orbán nem lesz benne, mintha a Fidesz esetleges bukásával Orbán úgy tűnne majd el, mint a kámfor. Miközben ugye reálisan arra van esély, hogy talán nem lesz újra 2/3-os többésge a Fidesznek. Aztán azt is át lehetne gondolni, hogy mikor meddig az a trve, ha kötöm magam a hitvallásomhoz vagy akár egy-egy kategorikus kijelentésemhez? És hogy van-e olyan, hogy hiteles köpönyegforgatás.

És akkor: miért Schiffer nélkül készült a könyv?

»Az újságíró azzal beszél, aki szóba áll vele« – mondta az amúgy korábban a Fidesz szakadásának a történetét (Csak a narancs volt) is megíró Petőcz. Schiffer nem állt kötélnek, később pedig egy-egy ember a másik oldalból már csak belerondított volna a könyv letisztult ívébe, így örült is, hogy nem vállalták mások se. Majd így érvelt: »nem vagyok közszolgálat.« Hát, haver, akkor miért nem volt elég annyi, hogy a PM egy története? A másik meg, hogy azt se értem, hogy a PM-eseknek az miért megnyugtató, hogy az esemény Facebook-oldalán elhatárolódnak a könyv szerkesztésétől, megjelenési idejétől, hozzátéve, hogy ők kérték Petőczöt, hogy beszéljen Schifferrel és felelősséget csak az általuk elmondottakért vállalnak.”