Az álhírek terjesztésével a vesztünkbe rohanunk: ijesztő gyakorlat terjed a közösségi oldalakon
Négyből három hírt anélkül osztanak meg a felhasználók, hogy elolvasnák. Íme, az álhírek terjedésének pszichológiája.
Még meg sem jelent egy angol nyelvű írás Kim Lane Schepple tollából, de a Galamus honlapja magyarul már az egész cikket közli.
„A külföldi sajtó szemlézésében olyan szintet ért el a Galamus-csoport, amelyről a mi szerény irodánk eddig álmodni sem mert. Még meg sem jelent egy angol nyelvű írás Kim Lane Schepple tollából, amelyet állítólag majd lehoz Paul Krugman, Nobel-díjas közgazdász New York Timesban futó blogja (ami egyébként érdekes fejlemény lehet, mert tavaly június óta Krugmannál nincs Scheppele vendégposzt), de a Galamus honlapja magyarul már az egész cikket közli. A magyar cikk elején van ugyan egy link, de az a Krugman-blog nyitóoldalára mutat, ahol posztom írásának pillanatában egy »A General Theory of Obamacare Fiction« című írás van legfelül, és még nyoma sincs Schepple írásának. Igen, mindig vannak olyan összeesküvés-gyártók, akik szerint egy-egy külföldön megjelenő véleménycikk magyar változata előbb és nem feltétlen a távoli megjelenés helyszínén készül el.
Bár a látszat itt most elég erősen hajaz egy ilyen helyzetre, mi továbbra is hiszünk abban, hogy a magyar politika tanult és 2010 óta fáradhatatlan kritikusa valahol New Jersey környékén kapja az ihletet és koptatja billentyűzetét. A Galamus munkatársaitól pedig nagy tisztelettel csak azt kérjük, hogy ne legyenek restek máskor sem lehozni előre és magyarul, ha nekik már megvan egy másnapi New York Times vagy Süddeutsche Zeitung publicisztika. Sok munkát meg tudnának ezzel takarítani nekünk.”