Dózsa György kósza népe

EDU írta, s remélem Kertész elolvassa:2009. március 29., vasárnap Rózsa-Flores Eduardo: Vers a minket nem szeretőkhöz . Sajnállak titeket Mindig idegenek Igen, nem gyűlöllek Sajnállak Mert ha gyűlölnélek Magammal is azt tenném „jütt-ment” vagyok én is és e Haza befogadott bár nap mint nap érzem igazán nem szeret lehet nem is tud és nem is csoda annyi volt itt az árulás már s a köpönyegforgatás Bizalmatlanná vált a magyar ég Én hazámra nem haragszom Nem tehetem Reggel délben este ölel Hegyeivel, vizeivel simogat, táplál S a nyelv Ez, a magyar, jó emberek mit most használok A papírt cirógatja És így a szemem is És majd a lelkem És kihez majd eljut Szavam Édesen (vagy: mikor-milyen…) Magyarul. Sajnállak titeket Senki és semmiháziak Nektek a Nap ott fent Mindegy hol süt A madarakat sem ismerhetitek És nem tud hozzátok szólni A legegyszerűbb mezei virág sem Színük és illatuk marad mindig idegen. És nem szólok itt már semmit semmi másról, sorolhatnám mit jelent magyar barát-testvértől kézfogás, vigasztaló szó, közös gondolkodás, ne adja Isten, dühöt nemző, magyar baráttal együtt, a magyarért sírás. Elmagyarázhatnám, de nem vitás: fölösleges, ha nem érzed, mit én mikor a Szózatot éneklem, vagy fölmondom. Sajnállak, mindig idegen Nem gyűlöllek, ám most hangom megemelem És figyelmeztetlek - én már csak ilyen vagyok- Még ha hazám nem is szeret igazán Bántani őt én nem hagyom Üzenem, innen, És hallja idegen, magyarul, Párizsban, Londonban s Berlinben: Csak óvatosan. A magyart többé ne bántsd! Ne merd! Elég! Van hely széles e világon. Menj, ha itt neked nem édes a szó, a víz, a nő. Menj, tágasabb odakint! Menj, és hallgasd! Keress magadnak egy helyet És egy másik, bármilyen nyelvet!. Az enyémet, az édes magyart Többé ne kínozd! (Látóasszony, tűzön járó táltos papoktól, valamint néhány megmaradt szájhagyományból tudom: az Egyetlen, a Legszebb, Legtürelmesebb és Leghatalmasabb Urunk minket szeret. Nagy tud lenni a haragja Ő Neki. És zárásul, paraszt szomszédaim egyikét idézem, aki mondta a minap, hogy ami késik, nem múlik: Igazságosztó, Magyarul Értő, Egy Istenünk előbb utóbb lesújt. És rendet vág. Úgy bizony!) . Bejegyezte: Eduardo Rózsa-Flores dátum: 19:13

Tombolnak a nemzeti focialista férgek,magyar nácikok,Ákos valami jót tolhatott az arcukba.Szétröhögi magát ezeken az ép elme.22 zsidráktörvény mai felszopói,mentek lassan a csatornába.

Kertész – időskori demenciája miatt, bizonyára elfelejtette, hogy hol élt. Nem hibáztatom érte, elég baj ez neki. Viszont a zsidó progresszióhoz annyit hozzáfűznék – igaza van, Izraelben valóban ők képviselik ezt, már mint az ottani - Magyarországon nevelkedett, majd kivándorolt zsidók. Ugyanis, a magyar kreativitás, furfangosság, jég hátán megélés, és még számtalan más előnyös tulajdonság nélkül ez az eszes zsidó értelmiség csak hajlongó, tevelovagoló sivatagi kufár lenne – ahogyan őseik is voltak! Nézzük már meg, a zsidó Izraelnek – állítólagos észkombájnjai révén hány Nobel – díjat is sikerült beszereznie? Leszámítva az érdektelen Béke – Nobel díjat – három kémiai (tudnak bombát gyártani?) két közgazdasági, meg egy vitatható irodalmi díjat. A zsidó államban! Azt persze nem tudhatjuk, mennyi volt ebből a tényleges, megérdemelt díj, s mennyi az elorzott tudásból való – talán a Karolinska egyetembéli Bíró János írása a „Nobel-díj zsidó részlehajlása” kissé másként világítja meg a helyzetet. Mindenesetre a zsidó értelmiség egy részének lenéző, gőgös, szinte már náci felsőbbrendűséget sugárzó magatartása persze, hogy utálatot vált ki más népek, köztük a magyarság nem zsidó részének körében is. Sajnálatos, mert a zsidóság nagy része normális és nemzettudattal rendelkező magyarként él itt – míg a nagyképű, lekezelő és sértegető kis létszámú liberálnáci zsidó értelmiség magatartásával, véleményével csak táptalaját adja a fel-fel tűnő antiszemita megnyilvánulásoknak, a zsidóság iránt megnyilvánuló viszolygásoknak! Talán a zsidóságnak kellene fellépnie ez ellen – a saját érdekében!

Zsidók lélekszáma a történelmi Magyarország területén: Mátyás korában 20.000 A török kor után 12.000 1785-ben 75.000 1805-ben 130.000 1825-ben 190.000 1842-ben 242.000 1869-ben 554.000 1880-ban 638.000 1890-ben 730.000 1900-ban 846.000 1910-ben 938.000 (Forrás: Zsidó Lexikon, Budapest, 1929, 553.old.) Ennyi hülyét, hogy pont ide jöttek!