Nem kellene segíteni Ukrajnának?

„Amikor gyerek voltam és kitört a romániai forradalom, akkor megmozdult az ország, kamionok tucatjai indultak meg Erdély irányába gyógyszerrel, tartós élelmiszerrel, takarókkal, hogy segítsünk a rászorulókon. Akkor felemelő volt a határokon átnyúló segítség élménye. Lehet, hogy a szociális munkás jön elő belőlem ma, amikor látva az ukrajnai polgárháború képeit, ismét erre gondolok. Mégsem mozdul senki. Ennyire érzéketlenek lettünk? 

(...)

Ebben a helyzetben nekem nagyon kevés az, hogy a miniszterelnök beül egy helikopterbe és repül egy kört a határ felett. Ennél sokkal több kell. Egyértelmű humanitárius gesztusok kellenek. Telefon a magyarlakta településekre, hogy mire van szükségük és telefon oda is, ahol nincsenek magyarok, de sok ezer szenvedő ember van. Az ilyen gesztusokkal, a valódi segítséggel tudunk elismerést kivívni magunkkal és nem azzal, hogy rezsiharcot vívunk emelt óraszámban.”