Félelem Ukrajnában

„A Janukovics-kormány demokratikus legitimitása kérdőjeleződött meg, és ez azt eredményezte, hogy az alulról jövő, változtatni akaró szándék félelmet keltett a hatalomban. Guglielmo Ferrero szerint minden legitim rend azon alapul, hogy a nép hagyja, hogy meggyőzzék arról, az adott politikai rend hivatott gyakorolni a hatalmat. Ez egy »hallgatólagos szerződést« eredményez, amelyet a kormányzóknak és a kormányzottaknak is tiszteletben kell tartaniuk. Ha azonban az egyik fél eltávolodik ettől az állapottól, akkor megkezdődik a félelem – a kormányzottak lázadásától. A félelem pedig további félelmeket eredményez – félelmet a bosszútól, a legyőzöttek visszatérésétől. A másik oldalon pedig az új rend bosszújától. Ez az érzés elhatalmasodik, és megfosztja az embert a tiszta gondolkodás képességétől. Ez az érzet nem gyávaságot, épp ellenkezőleg, bizonyos értelemben vakmerőséget, leginkább vakrémületet eredményez. Ott, ahol emberek halnak meg, legkevésbé sem lehet racionális cselekvésekről és döntésekről beszélni. Ebben a helyzetben semmilyen esemény vagy cselekedet nem számít különlegesnek, a legitimitás kölcsönösen fenntartott egyensúlyát felváltotta a kölcsönös bizalmatlanság. (...)

Ukrajnától nyugatra mindenki »demokratikus elvek« szerinti rendeződésre vár. Idevágnak talán Bibó István sokat idézett szavai: »Demokratának lenni mindenekelőtt annyit tesz, mint nem félni.« Ez a fél mondat nem harcra való felszólítást jelent. Nem félni »egyáltalán mindazoktól az imaginárius [képzelet szülte] veszedelmektől, melyek azáltal válnak valódi veszedelmekké, hogy félünk tőlük«. A hatalmukat támadva érző kormányzók ezt nem tudják betartani. A félelem más reakciót eredményez, mint a józan mérlegelés. Aki a hatása alatt van, nem képes megfelelő döntéseket hozni.”