„- Egy 22 éves fiatalembert miért éppen a Magyarországról való elvándorlás ihleti filmkészítésre?
- Korosztályos problémának érzem. Hódmezővásárhelyen nőttem fel, és iskolatársaim közül többen már érettségi előtt döntöttek arról, hogy inkább külföldön folytatják. Főleg Angliában, Németországban. Na meg, újságot is szoktam olvasni. Nincs mese, ez van. Remélem, hogy minél hamarabb visszatérnek, és hozzák magukkal azt a tudást, amit megszereztek.
- Az El esetében mennyire fontos, hogy főleg vidéken játszódik?
- Nyilván fontos, mivel Hódmezővásárhelyen forgattuk. Amikor eldöntöttem, hogy az elvándorlásról fog szólni a diplomafilmem, egy képet prezentáltam Salamon András témavezetőmnek. Az egész filmet grafikus alapokra helyeztük, az operatőrrel a kiválasztott képek hangulatiságát igyekeztünk átültetni. Dramaturgiailag az volt a fontos, hogy az elvándorlás mértékét fogalmazzuk meg, illetve azt a tényt, hogy egyre fiatalabb embereket érint. A jelenleg Magyarországon érettségi előtt álló korosztályok életében súlyosan jelen van ez a kérdés. Már tudatos készülődés közben úgy vesznek idegen nyelvű órákat, hogy majd melyik országban-városban lehet jobban elhelyezkedni.
- Miből vonja le a következtetést, hogy az elvándorlás csak időszakos, és majd jön a visszatérés?
- Ezt csak remélhetem. A baráti társaságomból tudok kiindulni, többen, akik kint vannak, össze tudják szedni a megélhetésükhöz szükséges pénzt, de küzdenek, és nem igazán boldogok. Mindenesetre mindenki a saját életéért felelős.”