Nemzeti konzultáció: arról lehet dönteni, hogyan tovább a magyar gazdaságban
A Fidesz mindenkit arra kér, hogy töltse ki a nemzeti konzultációt.
Először meg kell egyezni a szlovákokkal a játékszabályokról, hiszen Tokaj hírnevének fenntartásában ők is érdekeltek kell, hogy legyenek.
„Milyen elnevezést használhatott eddig a szlovákiai bortermelő a tokaji borrégióban termelt boraira? »Vinohradnícka oblasť Tokaj«. Egészen 2005 óta. A helyzet valójában csak pár hónapig, 2009. szeptember 1. és 2010. február 26. között volt más, amikor a másik, a »Tokajská/Tokajské/Tokajský« elnevezés volt hatályban. Változott tehát valami? Nagyon őszintén: alig.
És akkor mi van a másik serpenyőben? Az, hogy igen, hibázott a Bizottság, és az Európai Bíróság nem marasztalta el őket. Fura dolog az európai jog: egy tagállam az unió szerződéseinek betartásán őrködő Bizottságot csak akkor perelheti sikeresen, ha a Bizottság által meghozott intézkedésnek az érintett tagállamra vonatkozóan jogkövetkezménye van. Ebben az esetben Szlovákia hozott/módosított egy törvényt, aminek csak Szlovákiára van joghatálya, a Bizottság csupán annyit tesz, hogy szinte automatikusan átveszi a tagállami jogszabályt és beilleszti egy uniós nyilvántartásba.
DE: itt épp ebben az automatizmusban volt a hiba, mert olyasmit emeltek be az európai adatbázisba, ami nem volt benne a hatályos szlovák bortörvényben. (Az igazság az, hogy ha egy ország sok hűhóval hetente módosítaná a maga bortörvényét, benne az oltalom alatt álló elnevezéseket, a Bizottság akkor sem tehetne mást, mint automatikusan átemeli az adatokat az európai nyilvántartásba. Ez a dolga. Meg azért egy kis ellenőrzés, hogy a tagállam nem akar-e túljárni valakinek az eszén, mondjuk úgy, hogy átnevezi egyik borvidékét egy máshol már védett elnevezésre...)
A fájdalmunk, ugye az, hogy ha a szlovák oldalon is készül tokaji, ami rosszabb minőségű, mint a magyar, akkor az a magyar tokaji hírnevére is kihat. Lehet-e kiutat találni ebből a helyzetből? Nem lehet, muszáj! Először megegyezni a szlovákokkal a játékszabályokról, hiszen Tokaj hírnevének fenntartásában ők is érdekeltek kell, hogy legyenek. De ha nem megy, akkor nekünk kell kitalálni valamit. Hírverésben, marketingben, minőségben.
Efelé mutat a legújabb hegyközségi törekvés is az aszúkészítés szabályainak újragondolására. De ha erről a vásárló nincs tisztában, akkor könnyen lehet, hogy évek múltán a pulton egymás mellett áll egy új szabályok szerint készített, minden eddiginél kiválóbb Tokaji Aszú, meg a mainak megfelelő Tokaj 5-putňový Tokajský výber, és a vevő sem érteni, sem méltányolni nem fogja a különbséget.”