Káosz-faktor a kampányban: bástyák és rések a választási rendszerben

Szombaton hivatalosan is megkezdődött a 2014-es országgyűlési választás – valójában már hónapok óta tartó – kampánya, mától két héten át lehet gyűjteni az egyéni jelöltek indulásához szükséges aláírásokat. Bár a pártok népszerűsége és szervezettsége alapján sok szempontból lefutottnak tűnik április 6-a, akadnak olyan tényezők, amik érdemi bizonytalanságot visznek a végkifejletbe.

Ha egy kipróbált választási szabályrendszeren finom módosításokat végzel, azok hatásai viszonylag pontosan előrejelezhetőek. Ha komoly változtatásokat végzel, akkor még mindig egész jól tervezhető marad a rendszer működése, de érhetnek meglepetések. Ha viszont alapjaiban írod újra a szabályokat, s mindezt úgy, hogy egyből élesben próbálod ki, akkor egészen biztosan lesznek olyan hatások, amikkel egyáltalán nem kalkuláltál, és csak utólag szembesülsz velük.

Az áprilisi országgyűlési választásokra egyértelműen a harmadik változat igaz: még azon részletszabályok esetében sem volt próbaüzem, amiket az időközi választásokon már lehetett volna tesztelni (mint például az ajánlóíves jelöltállítást), hogy legalább néhány hiba kiderüljön. 

A következő 49 napban ezek a tényezők produkálhatnak váratlan hatásokat a kampányban, illetve a választáson:

• az aláírásos ajánlási rendszer,

• az országos listát állító pártok állami támogatása,

• a megváltozott, korlátozott kampánykörnyezet (nincs kereskedelmi tévés és rádiós hirdetés, fix árazás a nyomtatott és az online sajtóban, plakátkorlátozások)

• az online átjelentkezés és nemzetiségi regisztráció,

• a külhoni magyarok szavazásának lebonyolítása.

A szomszéd ajánlásával

Az aláírásos ajánlási rendszer egyrészt könnyebbség a korábbi ajánlószelvényekhez képest, mivel 750 helyett csak 500-at kell összeszedni a jelöltállításhoz (miközben a választókerületek másfélszer akkorák lettek), ráadásul egy választópolgár nem csak egy jelöltet ajánlhat. Némi nehezítés, hogy erre mindössze két hete van a pártoknak. Ezek a viszonylag jól felmérhető tényezői az új rendszernek. Sokkal kevésbé lehet előre látni, hogy milyen hatása lesz annak, hogy az ajánlóíveken az emberek láthatják, kik ajánlották már alá előttük az adott jelöltet – illetve abban a tudatban kell aláírniuk, hogy mások is láthatják majd a nevüket és egyéb adataikat.

Azt sem lehet pontosan előre látni, hogy mit eredményez majd a választási eljárásról szóló törvény 124. §-a: „(2) A független jelöltként indulni szándékozó választópolgár, illetve a jelöltet állítani szándékozó jelölő szervezet a rendelkezésére bocsátott összes ajánlóívet köteles átadni a választási irodának a jelölt bejelentésére rendelkezésre álló határidőben. E kötelezettség elmulasztása esetén a jelölt nyilvántartásba vételére illetékes választási bizottság hivatalból eljárva bírságot szab ki. A bírság összege minden be nem nyújtott ajánlóív után a kötelező legkisebb munkabér havi összegének fele.” Mennyire lesz jellemző, hogy jóindulatú választópolgárok elszaladnak az ötvenezer forintos papírral, esetleg egyszerűen összetépik azt? Hány jelölt és szervezet lesz olyan béna, hogy elkever ajánlóíveket, vagy kicsúszik a leadási határidőből?

Költségvetési kampányfinanszírozás

A bőkezű állami támogatással a kampányfinanszírozás terheinek oroszlánrészét leveszi az új szabályozás az indulni szándékozó jelöltek és politikai szervezetek válláról. A nagyvonalú támogatásnak (és a könnyített országos listaállítási feltételeknek) köszönhetően könnyen lehet, hogy a '90-es választásokat idéző pezsgés lesz itt tavasszal, ma még nem lehet megmondani, hogy öt vagy tizenöt jelölt és lista neve lesz-e majd ott a szavazólapokon (én inkább az utóbbit közelítő kínálatra számítok). Mivel az állami finanszírozásban nagy (mintegy 150 millió forintos) ugrások vannak 27, 54, 80 és 106 képviselő indítása esetén, ezért ezek a határok komoly kockázatot is jelentenek az induló pártok – különösen a kisebbek – számára. Ha a jelöltállítási időszak lezárultát követően egy képviselőjelölt visszalép, vagy életét veszti, akkor ezzel könnyen 150 millió forintos visszafizetési kötelezettsége keletkezhet az őt indító pártnak.

Az újságoknál szigorú, a plakátcégeknél és a Facebooknál nulla elszámolás

Az új kampányszabályok a közszolgálati rádiókon és tévéken kívül a többi csatornán gyakorlatilag lehetetlenné tették a kampányolást, mivel egy kereskedelmi adó érthető módon nem akar ingyen adásidőt biztosítani minden indulónak. Ez kétségkívül sokkal olcsóbbá teszi a teljes kampányt (az amerikai elnökválasztási kampányköltések egy számottevő része is tévés reklámidőre megy el), akár bele is lehet férni a nagyjából egymilliárdos limitbe. A korlátozás miatt a pártok sokkal többet költenek plakátokra, online és nyomtatott médiafelületekre, azonban a különféle felületek gazdáit egészen eltérő elszámolási kötelezettségek terhelik. A nyomtatott és az online sajtótermékeknek – nagyon helyesen – közzé kellett tenniük az egységes, minden párt felé érvényes áraikat az Állami Számvevőszék honlapján, a választást követően pedig azt is publikálniuk kell, hogy ki és milyen értékben hirdetett náluk. Ezzel szemben a jelentős részben a kormánypártokhoz közel álló gazdasági körök kezében lévő közterületi reklámcégeket se a transzparens és egyforma árazás, se a költések közzétételének kötelezettsége nem terheli. Ugyanez igaz azokra az online hirdetési felületekre – elsősorban a Facebookra, illetve a Google-re (YouTube-ra) –, amik nem számítanak sajtóterméknek, mivel nem tartalomszolgáltatók. Egy újabb olyan szabályozás, ami a globális technológiai cégeket segíti a hazai sajtóval szemben – és százmilliós, talán milliárdos nagyságrendű többletbevételt biztosítanak számukra.

Szavazna Abán? Vagy esetleg Zsurkon?

Az új szabályok értelmében, ha valaki valamilyen nemzetiség tagjaként regisztráltatja magát, akkor ő csak a nemzetiségi listára szavazhat, pártlistára nem. Amikor először olvastam, hogy erre, valamint a választási átjelentkezésre nem csak személyesen, hanem az interneten is lehetőség nyílik, nem tűnt olyan veszélyesnek a dolog, csak kényelmesnek. A nevén, a születési helyén és idején, valamint az anyja nevén túl ugyanis a személyi azonosítójára is szüksége van a választópolgárnak – leginkább az online kártyás fizetésre emlékeztetett az egész, ami egészen mindennapos esemény. 

Aztán megláttam, hogy milyen adatokat tartalmaznak az ajánlóívek: „Az ajánlóívre rá kell vezetni az ajánlást adó választópolgár nevét, személyi azonosítóját, magyarországi lakcímét, valamint az anyja nevét. Az ajánlóívet az ajánló választópolgár saját kezűleg aláírja.” Már csak a születési idő és hely hiányzik, azt meg egyáltalán nem nehéz kideríteni. Így ha valaki egy ajánlóívről megszerzi egy-két választópolgár adatait, akkor simán regisztrálhatja őket örmény kisebbségiként, vagy éppen bejelentheti, hogy Abán/Zsurkon fognak szavazni – és az érintettek csak a választás napján szembesülnek vele, hogy nem szerepelnek az adott névjegyzékben, vagy éppen pártlisták helyett csak kisebbségi listára szavazhatnak.

Levelet kaptam, lájf!

Az állampolgársággal igen, magyarországi lakcímmel viszont nem rendelkező honfitársaink levélben adhatják le listás voksaikat most tavasszal (ők egyéni jelöltet nem választhatnak, mivel nem tartoznak egyéni választókerülethez). Eddig több mint 153 ezren regisztráltak – hogy hol lesz a vége, s pláne, hogy abból aztán mennyien élnek a választójogukkal, azt ma még nem lehet tudni. Ha 200 ezren vetetik magukat névjegyzékbe, és mindannyian szavaznak is, akkor 50 százalék körüli magyarországi választási részvétel mellett minden huszonegyedik listás voks érkezne ebből a körből. Mivel a mandátumot nem eredményező egyéni szavazatok szintén az országos listára kerülnek (a szuperkompenzáció miatt gyakorlatilag csak a második helyezett voksmennyisége nem kerül oda), ezért a szavazataik valós súlya még ennél is jóval kisebb, 3 százalék alatti a teljes kupacban. 

A választás kimenetelét tehát nagy mértékben nem tudják befolyásolni a levélben leadott szavazatok, a választás legitimitásával, illetve annak látszatával viszont már más a helyzet. Míg a személyes szavazás esetén zárt rendszerben jut el a szavazópolgárhoz a szavazólap, illetve kerül onnan vissza, addig a levélben leadott szavazatoknál ugyanez nem biztosított. Olyan, legendás megbízhatóságú intézmények is fontos szerepet kapnak a folyamatban, mint a román posta. És kinek jöhet kapóra, ha Kézdivásárhelyen, Szabadkán, vagy bármely másik, magyarok lakta településen találnak néhány tucat kitöltetlen, esetleg valamelyik párt nevére kitöltött szavazólapot egy pad alatt felejtett műbőr aktatáskában?

A kampány amúgy is a politikabuzik karácsonya, de már csak a fent felsorolt bizonytalanságok miatt sem fogunk unatkozni az előttünk álló hét hétben. Ma még nem tudjuk, mekkora lesz a káosz, de a zavarosból sokszor egészen váratlan dolgok bukkannak elő – vagy tűnnek el benne.