A Fidesz belülről nem reformálható meg

„Az ellenzéki összefogás azt hangoztatja, hogy az ország mindenek felett álló érdeke az Orbán-kormánytól való megszabadulás. Ön szerint is?

Én nem is hallgatom meg, amit Gyurcsány, Bajnai és társai mondanak. Teljesen értelmetlen, amiről beszélnek. A két oldal ugyanaz, csak más retorikával adja el ugyanazt, képviseli ugyanazon körök érdekeit, a régiek pedig csupán vissza szeretnének kerülni a hatalomba. Teljesen reménytelen minden, ha a jövőben is ez a két oldal váltogatja majd egymást. A rendszert magát kell megváltoztatni, olyan képviselőket állítva, akik a helyi közösségüknek felelnek. Ez kötött mandátumot jelent persze, de nem a pártközponthoz, hanem az őket megválasztó és a törvényhozásba küldő közösségekhez kötöttet. Így persze nem lehet – képletesen szólva – száz törvényt átnyomni az Országgyűlésen egy hét alatt, mert nyilvános és tényleges viták, egyeztetések kell, hogy megelőzzék a döntéseket. De hát – ha jól értem – erről szólna a demokrácia és a közjót szolgáló állam. A jelenlegi rendszerben néhány »nagyfiú« a háttérből irányító körök igényei szerint eldönt mindent, a képviselőknek pedig csak annyi a dolguk, hogy megvalósítsák azokat. Ez jószerivel annyiból áll, hogy a bekiabálások alapján meg kell találniuk a helyes gombot a szavazógépen.

De 2006-ban és 2010-ben még voltak illúziói a Fidesszel kapcsolatban, nem?

Hogyne, azt gondoltam, hogy egy új világ első kormányához szegődöm, amely visszaveszi majd az államot és a közjó szolgálatába állítja. Komolyan azt reméltem, hogy a helyi gazdaságot és társadalmat erősítjük, a családokkal, a fiatalokkal és a helyi közösségekkel kötünk szövetséget, mint ahogy éveken át ezt ellenzékben hirdettük. Erre mit látunk? Stratégiai partnerségi megállapodásokat kötnek a globális és »nemzeti« multikkal, Szijjártó pedig szaladgál fel-alá a világban, hogy piacot szerezzen ezek termékeinek. Pedig hát a »magyar nemzeti tőke« is kiviszi a pénzt, sőt offshore cégeket alapít például Szingapúrban vagy más adóparadicsomban, hogy a hazai közterheket se kelljen viselnie. Foglalkoztatni sem ezek, hanem a ténylegesen hazai, helyi kis- és közepes vállalkozások fognak, mint ahogy az adatokból is egyre világosabban látjuk. Mégis ezt a néhány tucat nagy tőkeérdekeltséget tekinti az állam a stratégiai partnerének. Ennek jegyében történt az alaptörvény harmadik, földügyi módosítása is, melynek értelmében kétharmados törvény rendelkezik majd arról, hogy a mezőgazdaság teljes vertikumát a hét régiónak megfelelően szétosszák néhány tucat »integrátor« nagy tőkeérdekeltség között. A trafikügyhöz vagy a kaszinóügyhöz hasonlóan koncesszióba szándékozzák nekik adni a teljes mezőgazdaság integrálását, monopolhelyzetbe hozva ezeket az érdekeltségeket. Ezek lesznek a profitcentrumok, amelyek a teljes vertikum hasznát kiszívják a vidékből. Ez pont a fordítottja annak a szövetkezeti – az összefogást létrehozó családi gazdaságokhoz és helyi közösségekhez a hasznot visszaosztó – hagyományos hazai és európai modellnek, amiben megállapodtunk az induláskor. Tippem is van: a fentebb említett nagy családok lesznek az integrátorok. Az állami monopóliumot odaadják tehát saját döntési hatáskörben annak, akinek akarják. Ne legyen igazam, de például a tankönyvkiadásnál is arra gyanakszom, hogy a mostani államosítás egy ilyen koncessziós megoldás előkészítő lépése, és már megvannak azok az érdekeltségek, amelyek ezt a piacot is monopolhelyzetben megkapják.”